(Vámpírológiai alapismeretek)
Egyik augusztus végi bejegyzésben már szót ejtettünk Drakuláról, egy régi klasszikus némafilm kapcsán. Most egészen más megközelítésből tűnik fel újra ez az örökérvényűnek bizonyuló személyiség Siklósi Nándor tanulságos esszéjében.
1897-ben jelenteti meg Abraham („Bram”) Stoker dublini író minden idők legismertebb horrortörténetét, a
Drakulát.
Hogy legyen kis magyar vonatkozása is: a regényíró ír Vámbéry Ármin magyar zsidó tudóstól hallott először a havasalföldi uralkodóról, a karóbahúzó Vladról. Stoker maga sohasem jutott el Erdélybe illetve Romániába. És van egy nagyobb magyar vonatkozás is: a vámpírgrófot az erdélyi Lugosról származó Blaskó - ismertebb művésznevén Lugosi - Béla vitte sikerre a filmvásznon (mielőtt a horrorfilm sztárja lett volna, broadwayi színpadon szívta a vért Drakulaként - ott figyelt föl rá a Universal filmstúdió producere).
Ugyanebben
az évben ült össze Bázelban – fényes külsőségek mellett -
az első cionista kongresszus, Herzl Tivadar
szellemi irányítása alatt. Véletlen egybeesés, mint mondjuk az
is, hogy a Bayer abban az évben kezdte el gyártani mindmáig
legsikeresebb termékét, az aszpirint, vagy hogy Oscar
Wilde-ot kiengedték a readingi fegyházból, és hogy
először használta egy feltaláló – elektronikus számoló
szerkezetének meghatározására – a computer szót.
Számítógépemen – internetes szörfölés közben - „futottam
rá” a Drakula-tematika egyik kevéssé feldolgozott szegmensére
Allan Nadler, a madisoni Drew University
professzora cikkében (Imaginary Vampires,
Imagined Jews).
Bár
Stoker
még
véletlenül
sem
utal
Drakula
esetleges
zsidóságára
(ilyesmit
nem
is
nagyon
hallhatott
Vámbérytól…)
– a
vérszívó
gróf
figurája
számos
ponton
egybeesett
az
antiszemita
sztereotípiákkal:
visszataszító
kinézetű,
kelet-európai,
gyökértelen,
éjszaka-komplexusos
(a
sötétség
a
lételeme),
olthatatlan
a
vér-
és
pénzszomja.
Stoker
jól
ismerte
a
struggle
for
life
darwini
fogalmát
és
a
társadalomra
is
kiterjesztő
„tudományos”
szociáldarwinizmust
(ez
később
Adolf
Hitlernek
is
megtetszett,
éppen
implicit
rasszizmusa
és
antiszemitizmusa
okán),
és
atavisztikusan
idegenkedett
a
Nagy-Britanniát
„elözönlő”
askenázi
zsidóktól.
Nem
véletlen,
hogy
Drakula
grófot
úgy
írja
le,
ahogyan
később
a
hitlerista
Stürmerben
megrajzolták
a
zsidókat:
nagy
görbe
orr,
sűrű
és
bozontos
szemöldök,
hegyes
fülek,
karomszerű
ragadozó
kéz,
púpos
testtartás,
kacsázó
járás,
mindent
eltakaró
sötét
öltözék.
A
Transzilvániából elszármazott (és egyes antiszemiták
feltételezésével ellentétben: nem zsidó származású)
Béla kicsit rájátszott erre a zsidós kinézetre – a biztonság
kedvéért egy nagy (mógendóvidra hajazó) hatágú
csillagot is nyakába akasztott. Vitán felül Lugosi vitte sikerre
Stoker vámpírját - elegáns és cinikus, egyszerre vonzó és
taszító transzilván grófként mutatva be őt a globális
publikumnak. (Egy vad blogger Drakulát
vérnőszőnek titulálta, nem tudván, hogy ez a saját
vérével - azaz: családtagjával - nemi viszonyt folytató
személyre - /ld. még: incesztus/, nem pedig a vérfarkasra
vonatkozik. Sem a kitalált Drakula, sem a történelmi Vlad
curriculumában nem leltem vérfertőzésre; ne kenjünk
hát szegény rémekre igaztalan vádakat. Enélkül is van elég a
rovásukon: Vlad például a kalpagjukat előtte le nem vevő
követeknek a koponyájukhoz szögeltette a fejfedőjüket – nem
lehetett könnyű a diplomatáknak betartani a drákói
szertartásrendet. A félreértések elkerülése végett: ez utóbbi
jelző görög államférfit takar, de ugyanazt a ’sárkány’
szótövet rejti, mint a vlach államférfi epiteton
ornansa.) Nem beszélve arról, hogy Vlad
’Tepes’
bizonyíthatóan
nem
volt
zsidó,
még
Bram
Stoker
könyvében
sem.
Orra
ugyan
a
korabeli
ábrázolásokon
elég
méretes
– de
egyáltalán
nem
„zsidós”…
Hatágú
csillagos
nyakláncra
sincs
semmiféle
utalás
az
eredeti
könyvben
-
viszont
közismert,
hogy
a
filmvárosban
a
történelmi
hűségre
általában
nem
sokat
adtak:
a
közönségnek
alkottak,
a
minél
nagyobb
bevétel
érdekében
– a
nézők
pedig
„ugyemegmondtam”
bólogatással
vették
a
sanda
célzásokat.
Mert
mindenki
hallott
már
arról,
hogy
a
zsidók
mindig
benne
voltak
mindenféle
mágiában,
összeesküvésben
és
egyéb
véres
meg
sötét
üzelmekben…
Ezzel
vissza is tértünk a zsidó (vér-)vonalhoz. Mert, ugye, kik azok,
akinek a nap az estével kezdődik (pl. a szombat, a sábesz -
péntek estével); akik közismerten idegenkednek a kereszt jelétől
(aversio crucis); akik dögletesen
bűzlenek - a fokhagymaszagot se hagyjuk ki, hiszen ez az
antiszemiták szerint reálisan létező zsidóbűz, a fetor
judaicus szerves része; akik általában fekete ruhákat
hordanak; akiknek a kinézete olyan más... Hát persze, hogy
a zsidók. Ha még hozzáteszünk néhány tulajdonságot,
úgy, mint vérszívás, ragadozó hajlam – akkor a vámpírok.
Vegyük a formális logikát: következésképpen a vámpírok -
zsidók?
Drakula-érem |
A
zsidó hagyomány ismer vámpírokat. A
középkori zsidó legendáriumban szerepel Estrie, a
különféle formákat felölteni képes repülő vérszopó
démonhölgy. De „fajelméletileg” nem zsidó: idegen, éppen a
zsidókra idegenben váró veszélyek megtestesítője. A
feltehetően a XIII. század végén német földön íródott zsidó
könyv, a Szefer Haszidim (a Kegyesek könyve)
egyebek között taglalja a vérre éhes démonok praktikáit, egyéb
babonák sorában. A vámpírok azonban semmiképpen
sem lehetnek zsidók – írja egy tudós rabbi (David
Wolpe). Több érvet is felhoz állítása
alátámasztására: a vámpírok vért fogyasztanak – a
zsidók számára ez ismeretesen a legnagyobb tilalom alá esik
(mondhatnánk: halálos bűn); a vámpírok állandóan bővítik
„gyülekezetüket” (a közismert harapás azonnal vámpírrá
tesz, főként hölgyeket) – míg a zsidók közismerten nem
térítenek és a betérés is viszonylag bonyolult; a
vámpírok a sötétség gyermekei, minden fény
ellenségei – a zsidóknál éppenséggel a világosságnak,
a fénynek van kultusza, a „Legyen
világosság!”-tól a péntekesti és
különösen a hanukai gyertyagyújtásokon át a napfény
mindennapi imákban való köszöntéséig (és egy vámpírnak, ha
zsidó lenne – tréfálkozik a rabbi - aludnia kellene éjjel, hogy
reggel már ott imádkozzék a minjenben); a vámpírok
halhatatlanok (képtelenek meghalni) – a zsidóknál
mindenki halandó (hiszen Ádámot és Évát még azelőtt kiűzték
a Paradicsomból, mielőtt ehettek volna az élet fájáról);
a vámpírok kitalált, imaginárius lények – a zsidók
viszont valóságos emberek (akik jól ismerik a
valóságos szörnyeket, és azokat legtöbbször túl is élik).
A
vámpírológiát Hollywood mesterei fejlesztették
mesterfokra. A folyamatosan föl-föltámadó, a szükséges
pillanatban vámpírfogat növesztő, árnyékot nem vető (ne
feledjük: éjszakai fajta), ijesztő kinézetű férfiú (ld. Lugosi
Béla) – közhellyé vált. Ezt a vámpírt, mint közismert,
„keresztény” módon csupán a szívébe szúrt fakaróval
lehet megölni (és kizárólag napvilágnál. A virulens
antiszemitizmus jelenlegi tenyészhelyén, a
fundamentalista berendezkedésű iszlám országokban (ahol
egyébként az európai „ihletésű” vérvádnak,
vámpírológiának semmilyen történelmi hagyománya nincs), egyes
„karikatúrákon” Drakulát formázó kutyafogú zsidó
(Ariel Sharon miniszterelnök sábeszdekliben,
kaftánban, pajesszal, és a biztonság kedvéért fülében Izrael
zászlajával) marcangol egy ártatlan arab (feltehetően
moszlim) kisleányt. A kör bezárult: a dákok utódainak nagy
bánatára Drakula is zsidó
lehetett.
Siklósi Nándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése