Erdélyi vándor

Az Erdélyi Kárpát Egyesület egykori folyóirata, az Erdély úgy követte az erdélyi-romániai politika színuszgörbéit, mint a vöcsök. Volt időszak, amikor nem lehetett leírni a lap egykori címét és így jelent meg: Transzilvánia (1936-37), ráadásul ilyen cikkcímekkel: Jibou és környéke, Felciuci érdekes látnivalók, A Baia Mare-i Gutin osztály Izvoarei menedékháza stb. (Lásd: a történelem ismételgeti önmagát...)

A lap 1938-ban ismét Erdély és dr. Szabó T. Attila nyelvész, néprajzos szerkeszti. A 2-3. (március-április) szám Áprily szép, összefogásra és közösségi túrázásra buzdító verssel indul - azokban az években az írók aktívan támogatták a kisebbségi természetjárást, mint a közösségi tevékenység ritka, még engedélyezett lehetőségét.

Áprily Lajos
VELETEK VÁNDOROLGATOK


Tavaszy Sándornak

Mentek. Üzen az óriás,
az izmos hegyvidék.
Közöttem és közöttetek:
riasztó messziség.

S mégis, ha kék vasárnapot
derít az égburok,
hangos turista-csapatok,
veletek indulok.

Suhogó lábamról a föld
megismer: Erre jársz?
Veletek kóborolgatok,
mint titkos útitárs.

Veletek vándorolgatok
kökörcsin-réteken.
Éneketekbe belezúg
szabadság-énekem.

Veletek esztenák körül
fenyőágyat vetek,
tüzet vigyázok s csillagot
veletek, veletek.

Pihenve is botot szorít
két nyugtalan kezem:
már menni, menni kellene,
utakra éhezem.

Hajnali széllel riadó
erdei csapatok,
van-e még új cél, új tető?
én meg nem lankadok.

Illusztráció az Erdély-ből

Titeket csorgó csillapít,
én mindig szomjazom.
Csak inni, inni - nem tudom,
lesz-e még tavaszom.

Maholnap zuzmarás az út,
virág sincs, vén vagyok.
S veletek, mindig veletek,
csak vándorolgatok.

(Forrás: Erdély. Honismereti folyóirat. 1938. márc-ápr. Szerkeszti Dr. Szabó T. Attila. Az Erdélyi Kárpát Egyesület hivatalos értesítője)