Nemere István: Egy trónörökös menekülése (2)

VERZIÓK – MINDEN OLDALRÓL

Búcsúlevél

Lássuk, mit írtak, mit tételeztek fel a kutatók az Esemény – Rudolf herceg pusztulása – okáról:

1) Az Auersperg-verzió szerint Rudolf Aglaia Auersperg hercegnőt elcsábította és kompromittálta. A méltóságában sértett Aglaia akkor fivéréhez, Auersperg herceghez fordult védelemért. A herceg 1888. augusztus elején magához a császárhoz ment panaszra. Ferenc József elismerte, hogy a hercegnek (a korabeli erkölcsi normák értelmében) jogában áll elégtételt kérni, ám természetesen a trónörökössel nem párbajozhat (ezt magasabb politikai érdek tiltotta). A felek állítólag mégis ún. „amerikai párbajban” egyeztek meg, Rudolf húzta a fekete golyót és a párbaj szabályai szerint fél éven belül öngyilkosságot kellett elkövetnie. A határidő 1889. január 31. lett volna... Ezt a változatot főleg a szabadkőművesek terjesztették, de szinte semmi sem bizonyítja.

2) Egy másik változat szerint Rudolf előzőleg a Bécs-Brüsszel között közlekedő gyorsvonaton elcsábított és hálókocsijába vitt egy Bőhm vezetéknevű zsidó lányt, aki hamarosan férjhez ment egy eléggé tehetős grófhoz. Ez utóbbinak Mayerling környékén is volt birtoka. A férj állítólag tudott a hálókocsi-ügyről, először zsarolni próbálta Rudolfot, majd amikor ezzel kudarcot vallott, lelőtte a trónörököst, nehogy az feladja őt a rendőrségen. Ebben a verzióban Mary Vetserának csupán mint véletlen és kényelmetlen szemtanúnak kellett elpusztulnia.

3) A szerelemféltés számtalan alváltozatban: egy környékbeli erdész kapta rajta Rudolfot a) a feleségével, b) a lányával, és lelőtte. Mary Vetsera ezt látván öngyilkos lett. Csak az a baj, hogy Mary Vetsera szóban és írásban már napokkal előbb kinyilvánította öngyilkossági szándékát.

4) A két Baltazzi-változat: a) Mary Vetsera egyik nagybátyja, Heinrich Baltazzi volt szerelmes Marybe, ő lőtte le Rudolfot és talán Maryt is. b) H. Baltazzi állítólag párbajt vívott Rudolffal... És ami tény: Heinrich Baltazzi körülbelül ezidőtájt ismeretlen körülmények között lőtt sebet kapott („vadászbaleset”?), amelybe pár hónappal később belehalt.

5) Azon a bizonyos éjszakán alkoholos vita során egyik részeg mulatótársa borospalackkal fejbevágta Rudolfot; a felismerhetetlenségig összeroncsolta koponyáját. Ferdinánd toszkánai herceg állítólag látta is, amint az orvos Rudolf fejéből kiszedte az üvegcserepeket. Ám lehet, hogy a felismerhetetlen halott nem is Rudolf volt.

6) Öngyilkosság volt, mert Rudolf előzőleg titokban a pápához fordult tervezett válása és Mary Vetserával kötendő új házassága ügyében. De a pápa nem egyezett bele a válásba, sőt, értesítette a tervről Ferenc Józsefet. A császár tudta: ebben az esetben egyetlen fia nem vehetné át majdan a trónját. Utolsó beszélgetésük alkalmával Ferenc József ezt Rudolf szemére vetette, a fia pedig – hallgatózó szolgák későbbi állításai szerint – ezt felelte: „Akkor számomra csak egy kiút maradt”.

7) A politikai gyilkosság. Ez is több alváltozatban létezik. Az egyik értelmében a németellenességéről ismert Rudolfot Bismarck és Vilmos porosz ügynökei tették el láb alól; a bécsi trónörökös ugyanis mindent megtett, hogy csökkentse a porosz befolyást Ausztriában, és a bécsi kormány németbarát orientációját másfelé fordítsa. Ez az akkori politikai helyzetben érzékenyen érintette a poroszokat. A másik al-verzió szerint Rudolf összeesküvést szőtt apja ellen. Az lett volna a célja, hogy magyar és talán szláv segítséggel kerüljön trónjára, ahol így megvalósíthatta volna számos reform-tervét. Ez a változat különösen Magyarországon volt elterjedt Rudolf halála előtt és után; tudjuk, milyen politikai események játszódtak le Budapesten 1889 januárjában a véderő körüli parlamenti vitában és a város utcáin. Elég elolvasnunk a sajtóban Rudolf halálát követő napokban Mikszáth Kálmán és más, csalódott hazafiak róla írott nekrológjait. Akkoriban nálunk a reformpártiak közül szinte senki sem titkolta, hogy Rudolfban látja a beteg Monarchia leendő orvosát. Így tehát – állítják ezek – maga a császár gyilkoltatta meg fiát, ami nyilván nem lehetett könnyű döntés. Mary Vetsera mayerlingi látogatása zavaró tényező volt ebben az akcióban, ezt a kényelmetlen szemtanút is meg kellett ölni... A fiatal bárónőt különben napok múltán kalandregénybe illő körülmények között rendőrségi ügynökök temették el egy közeli temetőben, az anyját külföldre száműzték. Megingott az a feltételezés is, hogy Rudolf előbb lelőtte Maryt.

8) A János Szalvátor-verzió. Ennek hívei állították: azon az éjszakán a részegen mulató vendégek között volt a Monarchia Rudolf mellett másik, igen különös Habsburgja, János Szalvátor főherceg, aki sok tekintetben hasonlított Rudolfra. Hat évvel volt idősebb a trónörökösnél és hozzá hasonlóan publicista, művészlélek, a hivatalos politika ellenzője; a vezető katonai köröket Drill oder Erziehung (Drill vagy köznevelés) című írásával haragította magára. Sok minden érdekelte: 1885-ben megjelent könyvében – Einblicke in den Spiritizmus (Bepillantás a spiritizmusba) – leleplezte a szellemidézők szédelgéseit. Állítólag ő is összeesküvő volt... Ám azon az éjszakán kemény vita támadt köztük. 

Toscanai János Szalvátor

Más forrásokban, például Larisch grófnő, egy ideig Rudolf barátnője – talán nem eléggé megbízható – emlékirataiban olyan célzásokat találunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy János Szalvátor és Rudolf együtt álltak a Ferenc József és megcsontosodott kormánya elleni összeesküvés élén, ám Rudolf szinte az utolsó órában hirtelen megijedt és visszavonult, ami persze a többi összeesküvő helyzetét is igen bonyolulttá tette. A grófnő szerint Rudolf titkos iratokat tartalmazó kazettáját János Szalvátor főherceg vette magához. Lehet hát, hogy egy veszélyes koronatanút kellett elhallgattatniok a társainak? Nos, ezen verzó szerint azon az éjszakán „részeg összeszólalkozás” során Rudolf állítólag megütötte Jánost, az pedig egy pezsgős palackkal fejbevágta rokonát. Rudolf azonnal meghalt. Most felejtsük el egy pillanatra János Szalvátor előző életútját (folytonos szembenállását a császárral) és csatoljuk ide azt a különös tényt, hogy hat hónappal Mayerling után János elhagyta Bécset, Ausztriát, sőt Európát. (János Szalvátor még 1887-ben felsőbb engedelem nélkül a bolgár trónkérdésbe avatkozott – ekkor választották Ferdinánd szász-koburgi herceget bolgár uralkodóvá –, ezért a Habsburg főhercegek tábornagyi tanácsa elmozdította linzi hadosztályparancsnoki beosztásából. János erre lemondott – 1889-ben – főhercegi rangjáról, Gmunden melletti kastélyáról kölcsönzött egy nevet, és Johann Orth-nak hívatta magát ezután. Fiumében tengerészkapitányi tanfolyamot végzett, felszerelte a Santa Margherita vitorláshajót és tengerre szállt. Előbb azonban feleségül vette Stubel Millyt, a bécsi opera táncosnőjét.) Soha többé még csak levelet sem írt a Habsburgoknak, sőt legközelebbi családjának sem. Időnként mégis érkeztek felőle (ellenőrizetlen) hírek Bécsbe. 1890 júliusában hajója a dél-amerikai Buenos Airesből cementrakománnyal Valparaísóba indult, de oda már nem érkezett meg. Soha többé senki sem látta János Szalvátort. Vagy mégis...? 

János Szalvátor már mint Johann Orth hajóskapitány -
matrózaival

Ugyanis 1891 nyarán, tehát a dél-amerikai partok mellett állítólag bekövetkezett katasztrófa után egy évvel Algériában feltűnt egy férfi, akit egy utcai összetűzés miatt a rendőrség igazoltatott. Johann Orthnak mondta magát. Jóval később – már a huszadik század elején – az argentin rendőrség egyik vezetője szerint az orosz–japán háború kitörésének hírére az országot elhagyta egy Johann Orth nevű személy (esetleg Szalvátor fia lehetett?). Amikor anyja, Mária Antónia Bécsben elhunyt, a család régi szolgái felismerni vélték a katafalk előtt. Ferenc József félt is, hogy Orth Bécsben rejtőzik, ezért titkosrendőrségi körözést adtak ki ellene. Ebből ismerjük az akkor 46 éves férfi alapos személyleírását. De nem fogták el – valószínű, hogy csak vaklárma volt az egész, Orth ígéretéhez híven nem tért vissza Európába. Ám múltak az évek és vagyoni okokból végre dönteni kellett, él-e vagy sem? 1910 májusában egy bécsi bíróság a tengeri katasztrófa tényét fogadta el haláloknak, és ítéletében kijelentette: Johann Orth-János Szalvátor nem lehetett életben 1890. július 21. után, így ezt a napot ismerték el az egykori Habsburg-főherceg-Johann Orth polgár-halála dátumaként. (Húsz éve nem kaptak felőle hírt; ez annak idején elégséges jogi alap volt az efféle döntés meghozatalához.)

9) Sok jel mutat arra, hogy azon a napon a szerencsétlen trónörökösre egyszerre szakadtak a nagypolitika és a magánélet problémái. Századunk ötvenes éveiben ugyanis megállapították, hogy Mary Vetsera nem golyó által halt meg – miként azt sokáig hitték a kettős öngyilkosság-verzió hívei –, mert holtteste exhumálásakor a koponyát érintetlenül találták. Nem röpítettek hát golyót a fejébe. Több, főleg orvos-kutató szerint Mary január közepén terhességének 12. hetében volt és mindenképpen meg akarta tartani a gyereket. Ezzel próbálta kényszeríteni Rudolfot, váljon el és vegye őt feleségül. Mint tudjuk, Rudolf fejében ez a terv már máskor is megfordult, most mégis úgy döntöttek, elhajtják a magzatot. A korabeli primitív módszerekkel ez csak a siker 50 %-os esélyével kecsegtetett, és Marynak nem volt szerencséje. 29-én este vagy éjféltájban a sikertelen „műtét” miatt meghalt. Előtte írta anyjának furcsa búcsúlevelét. Már tudta, hogy halála után Rudolf öngyilkos lesz, ebben „megegyeztek”. Ám a szerencsétlen trónörökös a lány halála után még hat órán át töprengett, mit tegyen. A politikai összeesküvés nem sikerült, János Szalvátor

csalódott benne, a pesti mozgolódásokból sem lett forradalom, Ferenc Józseffel szinte végleg szakítani kényszerült – és ráadásul itt ez a Mary-ügy is. A katolikus Ausztriában törvény tiltotta a magzatelhajtást, és mivel Mary belehalt, a holttestet pedig nem rejtheti el észrevétlenül – : legalább öt év börtön és összes címének, rangjának elvesztése fenyegeti. Tudta, az udvarban és kormánykörökben sok ellensége alig várja, hogy ürügyet szolgáltasson – és ő, éppen most, bele is esett a csapdába. Végül dönt: halál. Már írja is feleségének a búcsúlevelet: „Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg a nevemet”.

Itt egy pillanatra szakítsuk félbe a történetet és nézzük meg, mit mondott erről egy kései „tanú”. 1983 nyarán, sok évtizedes svájci száműzetés és ügyes jogászok kötélhúzása után az osztrák fővárosba látogatott a kilencedik évtizedét taposó agg ex-császárné, Zita (az utolsó Habsburg-uralkodó, az 1916-ban megkoronázott IV. Károly felesége). A bécsi Neue Kronen-Zeitung hasábjain szenzációsnak szánt bejelentéseket tett Rudolf-ügyben. Ezek röviden a következők:

A (feltételezett) Rudolf a katafalkon

Zita szerint nem öngyilkosság, hanem politikai gyilkosság történt. A dologba a család több tagját is beavatták, |értesüléseit Zita nagyrészt éppen tőlük szerezte még annak |idején. így tudott a dologról Károly (a későbbi császár), Mária Valéria és Gizella főhercegnők (Rudolf nővérei), Mária-Terézia főhercegnő (Károly Lajos főhercegnek, Ferenc József öccsének felesége), Mária Jósé főhercegnő, Károly Tivadar bajor herceg (Erzsébet császárné fivérének) felesége.

Ferenc József, a katolikus uralkodó még az öngyilkossági verziót is vállalta inkább, mint az igazságot. Bizalmas |családi körben kijelentette: „Nem tehettem mást. A Monarchia létéről volt szó.” Az ügynek Zita szerint nagy nemzetközi és történelmi jelentősége volt, sőt – állítja az öreg császárné, akinek szellemi frissességéről 1983-ban mindenki meggyőződhetett – „köze volt a szarajevói merénylethez és az I. világháború kitöréséhez is”.

Zita férje, Károly és Ferenc József 1914 után (amikor már eldöntött dolog volt, hogy a trónon majd Károly követi a császárt) állítólag megegyeztek abban, hogy Ferenc József halála után Károly trónra lépve utólag rehabilitálja Rudolfot, leveszi róla az „öngyilkosság” bélyeget. (Kérdés: akkor milyen verziót tálaltak volna fel a Monarchia alattvalóinak, a világ közvéleményének? Az igazságot vagy egy másik hazugságot? — N.I.)

Zita részletesen idéz egy állítólagos négyszemközti beszélgetést, amelyet Ferenc József folytatott sógornőjével, Maria Joséval. Ennek tartalmáról ez utóbbi tájékoztatta Zitát. Ferenc József többek között azt mondta: nem közölheti a világgal az igazságot, mert az hatalmas politikai konfliktust kavarna. Inkább hagyja, hogy „szegény Rudolf számlájára írják az egész ügyet”.Zita szerint az a búcsúlevél, amit Rudolf Mária Valériának hagyott hátra, nem bizonyíték az öngyilkosság mellett. Nem kétséges – állítja az ex-császárné – politikai gyilkosság történt, mert az összeesküvők – köztük Rudolf – a Monarchia megdöntését, Ferenc József meggyilkolását tervezték. Ez utóbbiba azonban az addig velük egyetértő Rudolf már nem ment bele. Az összeesküvők féltek, hogy a trónörökös elárulja őket, hát bérgyilkosokat küldtek ellene. Ezek különben külföldről érkeztek – állítja Zita. No és – tette hozzá – ő mindent feljegyzett, bizonyítékai is vannak mindenre és azokat „megfelelő időpontban” nyilvánosságra hozza. Lehet, arra célzott, hogy csak halála után teszik majd őket közzé? Nem tudjuk, de valószínű.

Hát ennyit a verziókról. Természetesen léteznek még különféle alváltozatok, valamint egészen fantasztikus fejtegetések is. De mi csak egy szálon induljunk el. A legfantasztikusabbnak tűnő feltevés ugyanis azt hirdeti, hogy Rudolf nem is halt meg Mayerlingben.

(Folytatjuk)