Nősüléshez sorakozó! (7)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kívánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... Miután a könyv rávilágít arra, hogy milyen nőket érdemes feleségül kiszemelni, megfordítja az érmét és azt kezdi taglalni, egy újabb fejezetben, hogy milyen nőket indokolt messzire kerülni a nősülni vágyó férfiaknak. De szerző arról sem feledkezik meg, hogy a szabályok mellett mindig vannak - szerencsére - kivételek is. Melyek ezek?

Veres Nándor fotója
(Amikor még szent a béke...)

Szerinte például az, hogy  egy feleségjelölt nemcsak modorában, de egy-két kijelentésében, szavában, levelében talán sokkal tartózkodóbb, rezerváltabb, sőt ridegebbnek látszik, mint az kedvünkre volna. Ez gyakran inkább jobb és kedvezőbb, mint kiábrándító jel!

Hasonlóképp ne ijesszen vissza minket a jelölttől a női önérzetnek túlérzékenysége. Ez inkább jó, kedvező jel szokott lenni. Az ilyen, nem személyi, hanem inkább női önérzetükre sokat tartó nőkből szoktak rendesen kikerülni a hűséges, kitartó, megbízható hitvesek.

Ne riasszon minket vissza, ha a jelöltet itt-ott kisebb hazugságon értük. Nem mintha a hazugság nem volna mindenkinél és mindenkor csúnya, megvetendő és elítélendő bűn és jellemhiba. De a nő, főkép a fiatalabbja, sokkal jobban hajlamosabb a hazugságra, füllentésre, elhallgatásokra, az igazság elrejtésére, mint a férfinem. (Tanulságos példa a könyvnől: Elinor Glyn, a világhírű angol írónőtől megkérdezte valaki: Mi az oka annak, hogy a női jellem legkiválóbb rajzolói majdnem mind férfiak. Elinor Glyn így válaszolt: „Mivel a nő semmiről sem tud igazat mondani.“ Természetes, ez roppant túlzás, de a hajlam megvan a legtöbb nőben. Gondoljunk csak a válaszára, ha életkorát kérdezzük vagy barátnője szépsége felől érdeklődünk nála. A nőnek sokszor bátorsága sincs megvallani az igazat.)

Az se baj, ha kiszemelt nőnk szeret táncolni, s alkalomadtán másokkal is járja. " Melyik nő nem szeret táncolni? Csak -a táncdüh visszataszító, a túlzás, amikor a nő azt a drága időt is tánccal akarja kitölteni, amelyet az otthon, a jó ízlés, az illem, a takarékosság, tartózkodás, józanság és óvatosság szükséges és hasznosabb teendőknek szán."

Az se világvége, ha a nőnk idegesebb a kelleténél - női tulajdonság, véli a szerző. (Csak nagyon ideges férfi ne vegyen el magasfokúan ideges nőt!) Hasonlóképpen nem igazán vészes a szeszélyesség sem (Sigrid Undset szerint: „Minden fiatalasszony szeszélyes.“). Ugyancsak természetes, ha a nő szeret öltözködni, de az se baj, ha ez nem áll mindig figyelmének a középpontjában. Csak a végletek nem jók egyik esetben sem!

Tower Vilmos becses intelmeinek e csokra ilyenformán végződik: 

" Ne zavarjon meg bennünket, ne gyengítse tetszésünket és ne ingassa meg elhatározásunkat, ha időközben más nőkben egy-egy olyan jó vagy jeles, nekünk imponáló tulajdonságot vagy erényt találunk, amelyet a jelöltünkben nem
fedeztünk fel. A világ egyetlen nőjében sem találhatjuk fel az összes jó tulajdonságokat. De mindegyikben vannak jó tulajdonságok, csak attól függ, hogy mily arányban és fokban.

...A jelöltben talált vagy felfedezett kisebb hibákat, hiányokat és gyarlóságokat soha ne nézzük nagyítóüveggel, hanem a helyes emberismeret józan valóságérzetével. Itt is áll az Úr Jézus intése: „Aki bűn nélkül vagyon, az vesse rá először a követ.“ (Jn. 8, 7.)

(Folytatjuk)