Az Aranytalicska most nem a kintornáról kíván intimpistáskodni. Ez a jó öreg békebeli vándorhangszer, mely a Pallas nagylexikona szerint "kereken tolható hangszer, mely főleg nagyobb városokban van elterjedve s szegény koldusok, bénák és ügyefogyottaknak szolgál kenyérkeresetül. Alakja: zárt szekrény, mely henger-forgatással hozza ki a hangokat kisebb orgonfajta sípokból s ez esetben sípláda a neve." De még csak a wurlitzerről sem, amely nem más, mint a múlt század derekán pénzbedobással működő automata lemezjátszó, amely a beléje táplált bizonyos számú nótát gombnyomásra lejátszotta. És a gépzongoráea se gondoljunk, amelyik lyukkártyával működött és a lebujokban, a zongoristát kiiktatva, fáradhatatlanul klimpírozott az ittas vendégek szórakoztatására.
Az elektronikus zene tárgya nem valamely gépiesen működő zeneeszköz, hanem az elektronika felhasználása a zeneszerzésben és a hangszerelésben. Művészet ez, a javából, csakhogy a zenészek egy része ezt ma is komolytalan kalandnak, kóklerségnek tartja.
Ámde az élet nem áll meg a konzervatív ízlésű művészek véleményénél: a jelenkori zenetörténet két kiemelkedő - és igen népszerű - alakja,
Jean Michel Jarre és
Vangelis olyan életművet mutatott fel, amelyben az elektronikus zene a klasszikus értékekhez nemesedett.
 |
| 2002-ben kiadott Jarre örök c. lemezének borítója |
Jean-Michel André Jarre (sz. 1948) családja a zene bűvöletében élt, a kisfiú gyerekkorában imádta a vándorzenészeket, a klasszikus zene viszont untatta. Korán megismerkedett a dzsesszel, majd a rock-kal, egy gitárzenekarban is játszott. Konzervatóriumot végez, s mihelyt megismerkedik az elektronikus zenei effektusokkal, kapcsolatba lép a konkrét zene atyjával (Pierre Schaeffer) s csatlakozik csoportjához. Innen egyenes út vezet a csúcs felé: egymás után jelennek meg felvételei. Közben intenzív stúdiómunkát is végez, mások útját is egyengeti. Több mint 80 millióra rúg eladott lemezei száma, méltán nevezhető a műfaj legnépszerűbb alakjának. Kirobbanó sikerét az
Oxygène albumnak, majd a későbbi, melodikusabb Équinoxe-nak köszönheti. Szerző lajstroma hihetetlenül gazdag, számos időszerű esemény, alkalom írat vele zenét (pl. a NASA, vagy a Szolidaritás szakszervezet negyedszázados évfordulója), kompozícióit mindinkább nagyszabású, szabadtéri koncerteken mutatja be. Merészen alkalmazza a szintetizátort, s az ezredfordulótól énekkel kombinálja válrozatos stílusú kompozícióit, újabb és újabb megoldásokkal kísérletezik, világturnékon vesz részt.
 |
| Vangelis portréja |
A görög származású
Vangelis (sz. 1943, eredeti neve: Evangelos Odyssey Papathanasiou) igen fiatalon alakított saját zenekart, amelyet hamarosan a legnépszerűbbek között tartottak számon. Franciaországba megy, ahol Demis Roussos társaságába kerül, együtt zenélnek. Később filmzenei megrendelést kap, amivel nagy sikert arat s ezzel beindul önálló zenei karrierje. Később Londonba költözik, saját zenei stúdiót létesít, ott hozza létre sajátos stílusú felvételeit. A Chariots Of Fire című film zenéjéért 1982-ben Oscar-díjjal jutalmazzák, a film fődala sláger lesz. Ettől kezdve özönlenek a megrendelések, s Jaques Cousteauval való barátsága új fejezetet nyit munkásságában: ekkor születnek meg nagy hatású szerzeményei: a The Mask és az
Antarctica. Munkáinak lajstroma amúgy igen gazdag, évente egy-két sikeres lemezzel toldja meg. Alapvetően hű marad a filmhez, de színházi produkciókban is szerepet vállal. Sikerének tényleges titka az a mesterien rafinált mód, ahogyan kiaknázza a szintetizátor nyújtotta szinte végtelen improvizatív és hangzási lehetőségeket.
Ne féljünk attól, hogy mindkét zeneszerző dallamai rendkívül melodikusak - ellenkezőleg, örvendjünk neki! Oly ritka erény ez manapság!
(Bakter Bálint)
U.i. ízelítőül Jarre equinoxe 5, illetve Vangelis A tenger emlékezete c. zenéit töltöttük föl. Ezen kívül a jútubon még nagyon sok munkájuk elérhető!
