 |
| A Dosztojevszkij-múzeum SztPéterváron |
A zseniális orosz író fontossága és népszerűsége oly nagy, hogy immár naplójegyzetei, műhelyforgácsai is magukon viselik a remeknű bélyegét. Az Európa Könyvkiadó 1985-ös Tanulmányok, vallomások c. kötete alapján megosztjuk az olvasóval három olyan megíratlan regénytémáját, melyek ha megvalósulnak, minden bizonnyal teljesebb Dosztojevszkij-élményt jelentenének számunkra. Függelékként ugyanakkor a Wikipédia alapján összegyűjtöttük műveinek ismert listáját. (B. Bálint)
Tavaszi szerelem
1859-1860-ban született vázlat, Turgenyev Nemesi fészek c. regényének hatására keletkezett, mivel nagyon megtetszett Dosztojevszkijnek. E szerelmi témát, a herceg és a literátor konfliktusa később felbukkan a Megalázottak és megszomorítottak c. regényben.
 |
| Dosztojevszkij az utcán - festmény |
November 23.
Az elbeszélés alapgondolata, melyet egyébként regény kezdetévé is lehet tenni.
A főrangú gazdag M. G. és tányérnyalója, a leendő író, utazgatnak. Egy kisvárosban az író arra kéri a herceget, hogy tartsanak hosszabb pihenőt - ott él az apja, a rokonsága. A herceg beleegyezik. Megismerkedik a társasággal, amely szolga módra hízelegve fogadja. A herceg viharos tetszést arat, megjátssza a haladó gondolkodású embert és így tovább. Egy leány, menyasszony, akinek nincsenek saját szavai, le nem veszi a szemét a hercegről. Szereti is, fél is tőle. (De az írótól még jobban fél a műveltsége és hangzatos szavai miatt.) A herceg kikezd vele (tudva, hogy egy csúnya, ám vagyonos hivatalnok menyasszonya). A lány szorongva ugyan, de odaadja magát. Elmegy hozzá, és minden ellenkezés nélkül neki adja magát. Aztán levelet ír neki, és kéri, vegye feleségül, azt mondja: épp azért adta oda magát, hogy ne legyen a hivatalnok felesége. (NB. semmit sem kér a hercegtől, mert úgy véli, hogy nem veheti el, hisz magasan fölötte áll.) De a herceg nem akarja feláldozni a karrierjét; a literátor ezt megtudja, elmegy a lányhoz, és feleségül veszi.
Második változat. Az íróembernek erkölcsi befolyása van a hercegre, annak meg fizikai és anyagi befolyása van őrá (és öntudatlanul igyekszik bosszút állni rajta erkölcsi hatásáért). Lényegében gyűlölik egymást, de azért még magukkal is igyekeznek elhitetni, hogy jó barátok. Az irodalmár elsőnek tette magáévá a lányt. A herceg, akinek nem voltak saját szavai, egy kissé szerelmes volt a lányba, aztán még inkább, sőt nagyon; de szégyellte bevallani. Az irodalmár azzal, hogy magáévá tette a leányt, kárörömmel bosszút állt a piperkőc hercegen, és nyíltan ki is jelenti neki: miközben magáévá tette, tudta, hogy a herceg szereti. Elmondja a hercegnek az egész históriát, azt is, hogy miért adta neki magát a lány. A herceg (aki még előbb megcsókolta a lányt) - felháborodik, előbb csendesen, majd egyre jobban és jobban. Viszonyt kezd a lánnyal, aki elmagyarázza neki, hogy félt tőle, azért nem választotta őt, mert magasan fölötte áll, és úgyse vette volna feleségül. Kiderül, hogy a költő levelezett vele, leveleket írt neki, igyekezett lebeszélni arról, hogy a hivatalnokhoz menjen feleségül, élőszóban pedig magát ajánlotta, a herceget üresnek nevezte.
A herceg búsul, sőt sír a lánnyal együtt, szerelrnesebb, mint valaha, a másik férfit gazfickónak nevezi, könyörög neki, hogy vegye el a lányt. Amaz próbálja rávezetni, milyen elképesztően ostoba a javaslata, a saját karrierjét emlegeti, végül azt mondja: „Vedd el te! (ha már olyan haladó gondolkodású vagy!)"
A herceg heveskedik, feleségül akarja venni a leányt, akinek szerelmét az áhítatig fokozza - a nő méltó akar lenni hozzá, tanul, állandóan érdeklődik minden iránt stb. A herceg a magáévá teszi, de megijed a botránytól, és elutazik. A lány egy utolsó levelet ír neki. A hivatalnok. (Magyarázkodás a herceggel.) Mind a ketten elutaznak, a herceg is, a literátor is, és mindketten gazembernek érzik magukat. A herceg az állomáson pofon vágja a literátort. Haraggal válnak el stb.
Harmadik változat. Vagy pedig feleségül veszi a herceg.
Azt mondja: „Hisz tavaly K. gróf is megnősült. Isten tudja, kit vett el."
Vagy a negyedik változat.
A lány nem adta oda magát a literátornak, az csak megrágalmazta a herceg előtt, mert megvoltak az eszközei (levelek) a rágalmazáshoz. A herceg ártatlannak találja a lányt. Azt hiszi, hogy nemesen cselekszik, de a hivatalnok szabad kezet ad neki; a herceg elhagyja a lányt, és elutazik.
NB. 1. A lit(erátor) a herceg tavaszi szerelmének egész tartama alatt jól viselkedik, de epésen nézi az egészet. Gyanakodik, kémkedik, de nem faggatózik.
A herceg nagyon is szeretné kirúgni, de fél, hogy a lány miatt botrányba keveredik. 2. A lit(erátor)nak még mindig befolyása van rá, így hát lelkiismeret-furdalás nélkül eszi az ebédjeit, és továbbra is ő intézkedik.
NB. Beszélgetéseik során a lit(erátor) beismeri, hogy aljasul bánt a lánnyal. Don Juan módjára stb.
A hivatalnok, aki a magyarázkodás után baksist fogadott el a hercegtől, a hercegnek erre a kérdésére: „Ugye a lány nem megy feleségül magához?" - ezt válaszolja: „Hozzám jön, kérem. Minden el lesz tussolva, nem mer nem jönni hozzám, ott az apja (veszettül szigorú), az anyja, a családi sérelem... nem lehet, kérem, nem bír ellenállni. Énmiattam meg ne aggódjon. Jó feleségem lesz. Ha elveszem, rögtön megteszem a szükséges intézkedéseket - ne nyugtalankodjék -, a legésszerűbb intézkedéseket (?)."
A lány így cselekszik: szerelmes elragadtatásában végül a hivatalnokhoz fordul, bevallja, hogy imádja a herceget, és hogy ő nem ártatlan, mégpedig levélben vallja be. A hivatalnok elmegy a herceghez, kárpótlást kér, és megígéri, hogy helyrehozza a dolgot.
A herceg, akit gyötör a kérdés: mit tegyen? - elutazik; pofon az állomáson.
NB. Jóságos nagynéni, őnála vannak a légyottok.
NB. A legnagyobb jelenet az, amelyben a herceg megkéri a lány kezét, az meg sír, mint egy gyermek, és azt mondja: „Én nem illek magához, nem vagyok erre méltó." De a herceg felmagasztalja, mond neki néhány szenvedélyes és meggyőző szót, a lány pedig - bár a herceg megaláz(ta), ezt mind megérti, és büszke a hercegre; elárulja neki, hogy maga is gondolt erre, de nem merte megmondani, és mindezt itt (?) adni(?).
NB. A literátor a következőképpen cselekszik: azt ígéri a lánynak, hogy feleségül veszi; ugyancsak a lányt meggyőzi arról, hogy a hivatalnok szégyelli majd elvenni, mivel megszeplősítették (kéjsóvár lény), és már mint feleségét - a hercegnek szánja.
NB. Január 7.
Amikor a herceg célba ért, vagyis a magáévá tette a lányt, és amikor hazatérve otthon találja barátját, a lit(erátort) - akit eddig mintha észre se vett volna -, ő is egyszeriben elkezd hencegni, kérkedni, és tudtára adja hogy a magáévá tette a lányt. '
Amaz nyomban kihasználja a herceg őszinteségét, és hatalmába keríti (azt mondja neki, hogy a nő - olyan, tehát nyugodtan otthagyhatja és elutazhat). A herceg kimegy a tornácra, a levegőre, és gondolatban pofon üti magát; aztán nem bírja tovább, az ágyra veti magát, és sírva fakad, majd elszalad a lányhoz, hogy megbánja bűnét.
Házasság
Regény a Kor(unk) embere helyett
1864 végén, 1865 elején született regényterv. Az író szerint a hősnőnek a Nyetocska Nyezvanovna c. regénytöredék Kátya hercegnőjéhez kellett volna hasonlítania, a cselekmény egy másik szála viszont A szelíd teremtés c. elbeszélés felé mutat.
 |
| Falfestmény a pétervári metró Dosztojevszkaja megállójánál (jelenet a Bűn és Bünhődésből) |
Házasság. Nem illenek és nem férnek össze. Hát csakugyan tönkretette a férfi az életét?
Kezdi szeretni az asszonyt (Kátya hercegnő természete), bár csupa ellentmondás és gúny. Ő a csillag a városban. A kormányzó őt pártolja. Gúnyolódnak a férjen, aki zsarnokoskodik rajta. Az asszony megpróbál feleség lenni; a háztartással foglalkozik.
A fiatal herceg. Természetes, közvetlen érzés. A hegyekben csók, mindenki előtt. Leszerepeltél! Otthon a férjéhez akar fordulni, de az nem hallgatja meg; lődd agyon; a párbajra nem kerül sor, a férfi őrülten szereti a feleségét (lakat alatt tartaná), térdre borul előtte. Az asszony zokog. Részletezi a férje előtt annak erényeit, és azt, hogy mennyire le van kötelezve neki, hogy milyen jó ö (a férj), patetikusan, könnyek közt kezdi, de gúnyolódással fejezi be.
Végül megszökik. Nyíltan utazgat a másikkal. A férj egyedül marad a dühével. Bilincsbe verve! A kormányzó és mindenki az asszonyt meg a herceget pártolja. A herceg megszökteti. (A nő kormányzó lánya.) A férj egyedül van. Anyja, akit a felesége kedvéért elkergetett, haldoklik. A férj köznevetség tárgyává válik. A bánattól megtisztul. Másfél év múlva Pétervárra megy.
Hová züllik a herceg?
Második rész. A férj keresi a feleségét, meg is találja ebben van a regény, a kalandokban). Az asszony rejtőzködik, rábízza magát. A nő könnyelműsködik. Az asz-szony bánata. Különc természete. Unatkozik. A férj nála és mellette jó keresztény. Az asszony megháborodik. Kórházba kerül. A férje eljár hozzá, új életre kél. ^z asszony az új életben újjászületik. Szeretve hal meg. A férfi egyedül (olvashatatlan)
Vagy a fejlődés alapján ítélve:
Harmadik rész, amelyben a férj összeveri és megöli a feleségét.
Az asszony féltékenykedve (graciózusan) haldoklik. Ezzel a szóval hal meg: „Élj!"
Dráma, Tobolszkban...
Ezt a vázlatot Dosztojevszkij 1874. szeptember 13-án vetette papírra, miközben A kamasz c. regényét írta. Ha jól megnézzük, nem egyéb A Karamazov testvérek elővázlatánál, amely egyűttal képet adhat arról is, miként alakulhatott volna a regény tervezett, de az író halála miatt már meg nem írt folytatás cselekménye.
74. szept. 13. Dráma. Tobolszkban, vagy húsz évvel ezelőtt, olyasféle, mint Ilj(in)szkij históriája. Öreg apa, két fiútestvér, az egyiknek menyasszonya van, akibe titokban és irigyen szerelmes a másik is. De a lány az idősebbet szereti. Ám az idősebb - fiatal zászlós - dőzsöl, ostobán viselkedik, összevesz az apjával. Az apa eltűnik. Néhány napig se híre, se hamva. A két testvér az örökségről beszél. Ekkor váratlanul megjelenik a hatóság - a pincében kiássák a föld alól a holttestet. A közvetett bizonyítékok az idősebb ellen szólnak (a fiatalabb nem lakik ott). Az idősebbet törvény elé állítják, és kényszermunkára ítélik. (NB. Összeveszett az apjával, hencegett a megboldogult anyja után maradt örökséggel, és egyéb ostobaságot csinált. Amikor bemegy a szobába, és még a menyasszonya is elhúzódik tőle, ittasan azt mondja neki: „Talán te is elhiszed?" A terhelő bizonyítékokat a fiatalabb hamisította - tökéletesen.) A közönség nem tudja, ki a gyilkos.
Jelenet a kényszermunkán. A férfit meg akarják ölni.
A börtönparancsnokság. Az elítélt nem árul be senkit. A rabok testvériséget fogadnak neki. A parancsnok a szemére veti, hogy megölte az apját.
Öccse tizenkét év múlva elmegy hozzá, hogy lássa. Jelenet, amelynek során egy szó nélkül is megértik egymást.
Attól számítva eltelik még hét év, a fiatalabb magas rangot visel, de gyötrődik, hipochondriában szenved, a feleségének bevallja, hogy ő a gyilkos. „Miért mondtad meg nekem?" A fiatalabb elmegy a bátyjához. Odarohan a felesége is.
Az asszony térden állva könyörög a rabnak, hogy ne szóljon senkinek, mentse meg a férjét. A rab azt mondja: „Megszoktam." Kibékülnek. „Te már anélkül is megbűnhődtél" - mondja az idősebb.
A fiatalabb születésnapja. A vendégek mind együtt vannak. A férfi előlép: „Én vagyok a gyilkos." Azt hiszik, hogy rohama van.
A befejezés: a másik visszatér. Emez a fegyenctovábbító állomáson. Száműzik. A fiatalabb megkéri a bátyját, hogy legyen apja a gyermekeinek.
„A helyes útra léptem!"
Regények, amik még az író életében elkészültek
 |
| Egy örök szenvedő: Raszkolnyikov |
A hasonmás (1846) – kisregény, a hős önmegismerésére fekteti a hangsúlyt, sajátos szerkesztésmódja újdonság jellegű.
A gazdasszony vagy A háziasszony (1847) – hőse a tudományban keres menekülést az emberektől való elkülönülés lehetőségére. De egy szerelem lázálma összefüggéstelenné teszi a történetet.
Nyetocska Nyezvanova (1849) – regénytöredék, extrém hősének, egy művészkislánynak néhány vonása már megelőlegezi a későbbi eszmehősök figuráját.
Téli jegyzetek nyári élményekről (1862) – útirajz az író nyugat-európai útjáról és felhívás arra, hogy Oroszországnak saját útját kell járnia a fejlődésben, a Nyugatot nem szabad utánoznia. Hisz benne, hogy eljön a pillanat, mikor Európa jár majd Oroszország nyomdokában.
Megalázottak és megszomorítottak (1861) – regény schilleri történettel, az Ármány és szerelem tragédiája tér vissza a műben. Megteremti saját képmására nagy gonosz hőseinek elődjét, Valkovszkij herceget. Előkerül az egyetemes probléma felvetése.
Feljegyzések a holtak házából (1860-64) – önéletrajzi mű, fegyházi napló az író szibériai élményeiről, a börtönélet nyomasztó világának szenvtelen ábrázolása, a börtönpszichológia rajza.
Feljegyzések az egérlyukból (1864) – kishivatalnok hőse megfigyeli a világot, ez az ember magára vállalja a bíráskodást a világról, de maga is része, csak lemaradt a tolakodásban. Hatása nagy, követőkre akad Kafka, Camus és Sartre művészetében.
Bűn és bűnhődés (1866) – lélektani elemekkel átszőtt bűnügyi- és fejlődésregény, az író egész addigi munkásságának gondolati és művészeti szintézisét teremti meg e műben.
A játékos (1866) – regény, filozófiailag nem túl mély, de népszerű írás, szórakoztató jellegű történet a szerencsejáték világáról. Megrajzolja a külföldön tartózkodó oroszok költekező, gyökértelen életmódját.
A félkegyelmű (1868) – regény Miskin hercegről, egy „nem e világból származó” emberről, a messianisztikus szemlélet szépirodalmi kifejtése, a polifonikus látásmód megjelenése a regényirodalomban.
Ördögök (1871-72) – regény, melynek egy Európa szerte szenzációt keltő politikai per adja a cselekményét. Detektívsztoriból azonban „az orosz értelmiség tragédiájává növekedik.” (Bakcsi, 138.old.)
Az író naplója (1873-1881) – szépirodalmi műveket, műfaji kísérleteket is tartalmaz, benne: Egy nevetséges ember álma, A szelíd teremtés (1876). Legnépszerűbb része önéletrajzi emlékezése szibériai viszontagságaira.
A kamasz (1875) – regény, egy ifjú önvallomása, aki nem tud különbséget tenni lényeges és lényegtelen között. Rendkívül sokat foglalkozik a kor időszerű politikai eseményeivel. Hőse saját eszméjének kívánja szentelni magát, milliomos akar lenni, hogy megszerezze és élvezze a hatalmat. De kudarcai után letesz szándékáról, s pénzét inkább elveri.
A Karamazov testvérek (1879-80) – az író utolsó nagy regénye, melynek története egy apagyilkosság körül forog. Az ember fizikai, szellemi, értelmi és erkölcsi arcát ábrázolja a négy testvérben.
(A linkek a Magyar Elektronikus Könyvtárban megtalálható és ingyenesen letöltő művekhez vezetnek)
