(Endrődi Sándor nyomán)
1845
 |
| Petőfi-pihenő a pomázi Kőhegyen / Fotó Janka László |
Október 11. Életképek. II. 15. sz. 479. lapon a Pesti Divatlap XXVII. számáról szólván:
„E lapok a' beállt uj évnegyedben hetenként félívvel többet nyújtanak; 's ez alkalommal egyszersmind egy uj rovat, vagy legalább cziksorozat nyittatik meg, 'Irodalmi' levelek Constantiához' czím alatt. Igen örömest látjuk, hogy a' criticai czikkek szükségét átlátni 's érezni kezdik más szerkesztők is, kívánván egyszersmind, hogy az illy-nemű czikkek írására sikerüljön a szerkesztőnek minél értőbb, tudományosabb írókat nyerni meg. Mint a' jelen első levélből látszik, a' szerkesztő ismét vissza akar térni — más alakban — a' lapszemléhez, mert itt vegyest közöltetnek az ,Irodalmi őr'-t gáncsoló észrevételek önálló munkák felőli jegyzetekkel és egyebekkel. A' levél legnagyobb részét azonban Petőfi dicséretei töltik el. Isten tudja, milly gonosz indulatokról vádoltatván azon „fanyar tehetséggel bíró irkászok 's a' mindenben gáncsoskodó kritikasterek", kiknek P. szerzeményei közül nem minden tetszik, 's a' millyenek többen vannak, ámbár egy sem akadt még, ki P. kitűnő szép tehetségeit méltányosan meg ne ismerné 's egyszersmind kész ne volna dicséreteiben osztakozni mindazon szép költeményeknek, mellyek a dicséretet valóban érdemlik. Sajnáljuk ez okból, midőn a' jelen levélben olly hosszú kikeléseket olvasunk a' legméltányosabb bírálati szó ellen is, minők ezelőtt 20—30 évvel eltürethettek, midőn még minden bírálóban egy-egy irigyet és rágalmazót véltek lappangani; most már ideje, alább hagyni az efféle türhetlenséggel, mert a' józan itéletű olvasók száma meglehetősen szaporodott, kik nagyon jól átlátják, hogy teljes tökéletes ismerői 's tisztelői lehetünk valamely szép tehetségnek, a' nélkül, hogy vak hódolóivá süppednénk."
Írta Petőfi Sándor. Pest, 1845. Kiadja: Emich Gusztáv.
Czimlap: Szerelem Gyöngyei. Írta Petőfi Sándor. Pest, 1845. Nyomatott Landerer és Heckenastnál.
Harmadik oldal: Szerelem Gyöngyei Bertának. 12-rét. 70. 1. A boriték hátsó lapján: Ára 30 kr. pengő pénzben.
A költemények e kötetkében I-XXXIX. sorszámmal jelentek meg és öt darabot kivéve, melyeket a Pesti Divatlap megelőzőleg szeptemberben közzé tett, a többi itt látott először napvilágot.
Október 28. Pesti Hirlap. II. 563. sz. 282. lapon: „Szerelem gyöngyei. Írta Petőfi Sándor. Pest, 1845. Kiadja Emich Gusztáv. Ára 30 kr. pp." — Mondják, Petőfi a költői formákkal keveset gondol, s ebben sok igaz van, s mint criticus szólván, lehetetlen őt erre nem figyelmeztetnünk; de az olvasó fogja észrevenni, hogy a mit betanult gondosság által kivánnak elérni annyian, Petőfi verseinek gyakran azt az ihlet adja meg. S illyenkor látjuk a költő Petőfit egész erejében, illyenkor egész fényében költészetét.
A szilaj kedvcsapongást nyájas enyelgés, a vad természességet természetes naivság, vagy a phantasiának felséges játéka váltja fel. Illyenkor tapasztaljuk, hogy Petőfi, birván a nyelv hatalmát, ura egyszersmind phantasiajának; hogy a költő tud lenni egyszersmind művész is. Roszul használtuk talán e szót: művész, értvén alatta csupán a külcsin, a szép formák emberét. Egy szóra vala szükségünk, melly kifejezze a mestert, kinek kezében ragyogóvá simul az üveg, csillogókká lesznek az álkövek, — hogy ellentétben elmondhassuk, miként Petőfi szellemgyöngyei valódi gyöngyök.
Nem szállunk mi le a kebel mélyébe, honnan e gyöngyök fölfakadtak, mint cselekvék nem rég a „Czipruslombok" bírálója. Ez nem critica; s ne csudálkozzunk, ha szivétől a költő hidegen utasít vissza minden kezet. A külső viszonyokat sem kutatjuk, mellyek szülik a dalt; tegye ezt az életiró, ha egyszer a mű túlélte a művészt. A biráló feladata magát a művet tekinteni, abban keresni az érzelmek valódiságát, keresni, — hogy a jelen esetről szóljunk, — a szerelem örömét és bánatát, gyönyöreit és gyötrelmeit. S a „Szerelem gyöngyei"-ben mindezen érzelmek olly természetes, mint változatos színekkel tükröznek.
S egy dolog van különösen, mi bennünk a Szerelem gyöngyeit olvasva, örömet okozott. Szerző nagyobb szigora önmaga iránt, e versek megválasztásában, mellyeket világ elébe bocsáta. Ha mi a „Czipruslombok"-ról szóltunk volna, e szigor hiányát emlitők vala főleg. A „Szerelem gyöngyei" már válogatottabb gyűjtemény. Nincs benne egyetlen vers is költői becs nélkül. Hasonló szigort ajánlunk szerzőnek azon művei megbirálásában, mellyeket hírlapokba ad. Óhajtjuk továbbá, hogy minél kevesebbet irjon mérték nélkül. A gondosság, mellyet mértéktartásra fordit, megszerzi verseinek azon külcsint is, melynek néha hiányát érezzük."
November 6. Pesti Divatlap. II. 32. sz. 1053. lapon Greguss Ágosttól „Petőfi Sándorhoz" czimmel ez a költemény jelent meg:
 |
| Greguss Ágost |
Hol lelki tápot nem sok ifjú lel,
Hol szép szavakba fojtjuk szellemünket,
Hol azt tanuljuk, hogy — tanulni kell;
Nem a pedánsok könyves börtönében
Virágozál honunk díszére fel!
Egy könyvnek csak forgattad lapjait:
A nagy természet, a sziv titkait.
Nem a szerencse kéjadó ölében
Kellett az élettel megküzdened,
Üdv nem virult vágyalkotó szivednek,
Bár szivrepedve hangzott éneked; —
És mig a múza homlokodra csókolt,
Fortuna hátat fordított neked;
Mig lelked égi eszményekre gyúlt,
A földi élet elhomályosult.
A múza és Fortuna régidőkben
Egymásnak ellenségi lettenek;
Azóta együtt, óva s bátorítva
Még egy halandót sem vezettenek:
Mélységbe sújt a legnagyobb szerencse,
A por rabjának zárvák az egek;
A dalteremtő ég felé siet
S lerázza mind a földi terheket.
Ki festené a szívnek vad csatáit
A bánat tengerét ez életen, —
Ki festené, hogy mégis ön szivében
Nyugalmas és bánattalan legyen?
Érezni kell elébb a sors hatalmát
Aztán dalolni bájos-édesen:
S akár mit mondjon az avattalan,
A költő boldog, ha — boldogtalan.
Boldogtalan valál! köszönd az égnek!
Ki vagy választva milliók közül!
A képzeletnek tünde bájvidéki
Neked jutottak osztályrészedül,
Hogy andalogván berkök szent homályán,
Hol a költészet műhelye terül
S az érzelem forrásai fakadnak, —
Nekünk virágot szedj, babért magadnak.
Bár átkokat szór a középszerűség
Mindenre, a mi kebledből fakad,
Bár gúny s irigység kisér is nyomodban
És ellened rozsdás fegyvert ragad:
Nevesd ki, vesd meg a törpék csoportját,
A felfuvalkodt apróságokat,
S a sors-kimérte ösvényen haladva,
Ne keveredj a lármázó csapatba.
Mi haszna megmérkőznöd illyenekkel ?
Miért hizlaljad gyáva gőgjöket?
Mig ők halálba dőlnek elfeledve,
A halhatatlanság virul neked; —
Azért ragadd az alkalmat hajánál,
Ne vesztegesd a röpke perczeket, —
Mig a magyar „Béranger" dalai
Mindenki ajkán fognak hangzani.
November 10. Versek. (II.) Irta Petőfi Sándor. 1844—1845. Pest, Beimel József betűi. 1845.
A belső lapon: 1844. (Folytatás). 12-ed rét. 188 számozott + 4 számozatlan lap.
Ebben a kötetben Petőfi következő versei jelentek meg először:
Az utánzókhoz, Ha, Szerelem vándorai, Mi lelt? Dáridó után, Sovány ősz, Szivem, te árva rabmadár, Szerelmem zúgó tenger, Élet, halál nekem már mindegy, A borhoz, A külföld magyarjaihoz, János gazda, Lant és kard, Etelkéhez, Rabhazának fia, V. S.-né emlékkönyvébe, Apám mestersége s az enyém, Hull a levél a virágról, A toronyban delet harangoznak, Igy is jó, Elfojtott könnyek, Szerelemvágy, Kicsapott a folyó, Pest, A nap, Mulatság közben, Egy szép hölgy emléke, Fekete kenyér, Rég veri már a magyart a teremtő, Magyarország, Gyalázatos világ, Egy hajfürthöz, Falun.
November 10. Költészeti Kézikönyv, vagy Magyar Költemények Példagyűjteménye, a költészet fajai szerint elrendezve, költészet tanulók számára. Szerkesztő Dr. Bloch Móricz nyilvános oktató. Pesten, 1845. Kilián György tulajdona. 201 I.
Ez az első anthologia, melyben Petőfi szerepel. Bloch három költeményét vette föl. A Honfi dal-t (28. 1.) s Nép-románczok czimmel a „Fürdik a holdvilág az ég tengerében" s „A csaplárosné a betyárt szerette" kezdetüeket (170-71.1.) Az előbbit a Honderűből, az utóbbiakat a Pesti Divatlapból.
November 13. Pesti Divatlap. II. 33. sz. 1104. lapon „Irodalmi levelek Constancziához. VI. Szerelem gyöngyeiről" czimmel Szeverintől a következő czikket olvassuk:
Végre, midőn ez alkalommal van szerencsém kegyednek Petőfi „Szerelem gyöngyei" czimű legújabb költeményeit megküldeni: lehetlen azt némi eszmekiséret nélkül kegyed gyöngéd kezeibe juttatnom. — Jól tudjuk mindnyájan, hogy Petőfi az ellene intézett legújabb megtámadásokat, szó nélkül hagyá, hanem közelebbről ismerve őt, azt is jól tudom én, miként a méltatlan kisebbítések nyilzápora közepett, nagy dolgot forralt magában, s épen ekkor lobbant fel szivében a szerelem legtisztább lángja egy olly derék hölgy iránt, kiben a külső szépséggel ritka honleányi lelkesedés párosul, ki a közügyek, különösen irodalmunk iránt, — épen úgy, mint kegyed, a legnagyobb részvéttel viseltetik. És ezen hölgy megismerése szolgált a felingerlett kedélyü költőnek legjobb alkalmul, nagyszerűen bebizonyítani azt, hogy olly magasan repülő költői geniussal bir, melly előtt a sárga irigység elpirul, s a szőrszálhasogató birálat rágalomszava elnémulni kénytelen. Azon, az Irodalmi őrben megjelent alaptalan vádat, melly Petőfi sülyedését, alábbszállását emliti, költőnk mivel sem czáfolhatta volna meg jobban, mint ezen legújabb művével, melly felül áll minden gáncsoló bírálaton, s az ifjú költő iránt mindenkit, barátot és ellenséget egyformán, a legnagyobb csodálatra ragad. A Szerelem ezen gyöngyei, egytül egyig a legérezőbb kebel tengerének mélyéből felhozott nagybecsü gyöngyök. — Mintha maga a szerelem istene sírta volna azokat ki legszebb öröm- és fájdalomkönyüiben; — olly gyönyörű, tarka játszi színezetű, drága gyöngyfüzér ez, melly csak az első tündér, vagy csak a legszebb és legjobb hölgy kebelére illenék. — Ezen gyöngyökben a legragyogóbb phantazia a legkülönbözőbb eszmék és érzelmek dúsgazdag csapongása, a legfinomabb gyöngédség, mondhatlan kedves naivság, kellem, báj, erő és lágyság, minden legkisebb beteges érzelgés nélkül, kedélyes öröm és sötét fájdalom, szóval a lángoló phantazia és érzés tömérdek sokoldalúsága csodálatos módon összpontosul. E gyűjteményben minden vers új és eredeti, s majd a legmagasabb Iyrai szökellés, majd ismét játszi éles epigrammi tűnik fel bennök sajátosan meglepőleg. A legmelegebb szív habzó és forrongó véréből merültek föl e gyöngyök, s épen azért olly szívhezszólók. — Gyöngyei lehetnének azok nem csak a magyar, de a műveltség bármily magas fokán álló irodalomnak. — Legyen áldott azon lelkes honleány, ki költőnk szíve fenekéről a Szerelem ezen dicső Gyöngyeit — napfényre hozá.
Ismerve kegyed gondolkodásmódját, érzelmeit: egy pillanatig sem kétkedem, hogy nézeteim kegyednél viszhangra fognak találni; s mások Ítéletével mit sem gondolok.
November 13. Pesti Divatlap. 33. sz. 1108. lapon: „— Megjelent s Emich Gusztáv — s általa minden hitelés könyvkereskedésben kapható: „Petőfy (!) Sándor versei"-nek 11-ik füzete; ára 1 frt. 12 kr. pengő pénzben.' Azok, kik e versfűzetre előfizettek: szíveskedjenek kiadóhivatalunkba felsétálni, holott példányaikat általvehetik."
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése