...avagy a nagy háború apró csodái
Szerkesztette: Cseke Gábor
 |
| Francia hadicsel: az első sor mintha megadná magát, a hátsó orvul lövésre készen |
December
19. Egy repülőgép-rajunk Rownót bombázta és tüzet okozott,
viszont az oroszok eltaláltak egy Zeppelint, mely azonban
szerencsére még a vonalunkon belül kényszerleszállást tudott
végezni. Másfél óra múlva ott voltak már az összes német
repülőmontőrök és hozzáláttak a leszereléshez. Egyik gondola
leszakadt, egy gépész meghalt.
A
léghajó tizenhat darab, húsz kilón felüli bombát dobott
Rownóra. A mi repülőgépeink csak tizenkét-kilósokkal
dobálódznak, de ezek karbonitbombák; erősebbek a nagyobbfajta
ekrazit-bombánál is. Harminc méteres hatókörzetben mindent
elpusztít a légnyomásuk. Az orosz repülők bombája nem nagyon
veszélyes. – A németek állítólag most száz kilós bombákat
is készítenek. Tessék majd elképzelni ezeknek a hatását! – A
Zeppelin használhatatlan részeiből mindenki elvitt egy-egy darabot
emlékül. A burkolatából én is szereztem egy esőköpenyre való
darabot, ha vizet öntök rá, úgy pereg le róla, mint a higany.
(...)
A
háborúra való előkészülésnek egyik legérdekesebb része a
kémszolgálat. Háborúban ez még izgatóbb és érdekfeszítőbb.
Csak kevesen sejtik, milyen nagy az az apparátus, mely a
kémszolgálat terén dolgozik. Még az is, aki benne dolgozik,
legtöbbször csak keveset és csak részleteket tud, mert a szálak
alig egy-két vezetőhelyre futnak. Az, sajnos közismert, hogy még
a tisztikarban is akadt, ellenünk kémkedő, saját emberünk.
Háborúban az ilyen eset csendben intéződik el. A kémgyanús
hónapokig áll megfigyelés alatt s ha bebizonyul rá, hogy kém,
egy szép napon hirtelen eltűnik. Hogy mikor és hol akasztották
fel, azt csak a kémelhárító szervezet és az a hadbíróság
tudja, amely ügyében ítélt. – Egyébként, ha meg is
állapították már valakiről, hogy kém, hosszabb-rövidebb ideig
még engedik szabadon dolgozni, mert érdekli a hadvezetőséget,
hogy kik dolgoztak vele, mit tudott továbbadni és mi volt az, amire
megbízói a legtöbb súlyt vetették; sőt, ha már vallott is,
akárhányszor alkalmat kap arra, hogy enyhítő körülmény hitében
elmondjon mindent, amit tud. Ez persze már nem segít rajta.
Kétféle
kémszolgálat van. Az offenzív szolgálat a híreket szerzi. Ezen a
téren nem dolgoztam. A defenzív szolgálat, vagyis a kémelhárító
szolgálat az ellenséges kémkedést igyekszik megakadályozni...
Az
orosz kémrendszer óriási kiterjedésű és már békében is igen
nagyra volt dimenzionálva. A szervezet részben katonai, részben
civil. Az egészet a vezérkar irányítja. Ez dolgozza fel és ítéli
meg a megszerzett anyagot, melyet a legkülönfélébb módon
katonák, ügynökök stb. útján szerez be. Saját ügynökségein
és ügynökein kívül internacionális kémügynökségekkel is
dolgozik, melyek pénzért bármely államnak és egyénnek egyaránt
megszerzik azt, amit lehet. Svájcban, Dániában, Hollandiában,
Svédországban, de máshol is sok ilyen ügynökség dolgozik.
Oroszországnak önálló ügynökségei vannak Koppenhágában.
Amszterdamban. Athénben, Konstancban stb. Ezek az irodák az ilyen
semleges helyeken tudnak a legnyugodtabban dolgozni. Nem tartanak
házkutatásoktól, az ügynökök üzleti út és egyéb ürügyek
alatt legtöbbször mint ezeknek a kis államoknak ügynökei
szerepelnek s mellékesen gyakran azok is. Az ügynökségek
intelligens, pénzért mindenre kapható, a legtöbb esetben letört
egzisztenciájú hazardőröket alkalmaznak. Nincsen olyan
foglalkozás, amely itt képviselve ne volna. Sok a volt tiszt, aki
valami csúnya ok miatt volt kénytelen a katonaságot elhagyni, sok
a zsurnaliszta, a különféle ügynök, de akad köztük pincér,
artista, detektív és minden a világon. Női kém sokkal kevesebb
van, mint általában hiszik. Nemzetiség szerint igen sok az orosz,
görög, örmény, olasz és levantinus. Akad török is, magyar
alig, lengyel zsidó annál több. de van exotikus népség is:
délamerikai, ausztráliai stb.
Háborúban
a csapatok előtt és azok területén a taktikai, hátrább és
nagyban a stratégiai kémkedés van megszervezve. Az orosz taktikai
kémkedés egyik kedvenc metódusa, hogy a visszavonulásnál erre a
célra kiképzett katonakémek civilben az ellenséges front mögött
maradnak, vagy uniformisban elfogatják magukat. Az orosz erre a
célra már nyolc hónappal a háború előtt külön tiszti és
legénységi kémkiképző iskolát rendezett be. Az idevezényelteket
rendszeresen kiképezték minden szükséges irányban. Rajzolás,
megfigyelés, az ellenség szervezetének és uniformisának
ismerete, a hírszerzés, gyűjtés és továbbítás metódusai
alkotják a tananyagot. A vizsga eredménye szerint jutalmat és
előléptetést kaptak, majd pedig beosztották őket a csapathoz.
Elindításuk előtt illetékes kémtisztjük egy pópa által
felesketteti őket arra, hogy feladatukat híven teljesítik és
hallgatnak. Siker esetén előléptetést, pénzt és földet
helyeznek kilátásba, viszont, ha nem dolgoznak komolyan, szigorú
büntetést, a pópa pedig a másvilágon poklot igér nekik.
A
kém elsősorban a kiküldője előtt gyanús. Az igazán jól
dolgozó kém legtöbbször mindkét oldalra dolgozik és bajos dolog
megállapítani, hogy melyiknek jobban. A legnehezebb dolgok egyike a
kémek át- és visszajutása, különösen mióta zárt frontok
feküsznek egymással szemben, ezért főként a mozgási
momentumokat igyekeznek felhasználni. A fronton átjutni könnyű,
csak oda kell menni s már át is hozzák rajta, de nagyon nehéz a
visszajutás. Viszont ha az átjutásnál észrevették, akkor a
visszajutásra már nem is kerül a sor. Ezért ezt észrevétlenül
kell megcsinálni. És ez a nehéz.
A
visszahagyott katonakémeken kívül sok civilkém – főként
lengyel-zsidó, aki legkevésbbé feltűnő – szerepel. Sokszor
gyerekeket és diákokat is kiküldenek. Ezeket nem kell annyira
félteniök, mivel ők is tudják, hogy elfogatás esetén sem
akasztják fel őket s rendszerint igen bátran dolgoznak.
Tizenkét-tizennégy éves fiúgyerekek gyakran passzionátus kémek
és hihetetlen élesen tudnak katonai dolgokat megfigyelni. Az orosz,
rövid iskolázás után néha egész rajokat bocsát neki
vonalainknak ilyen gyerekekből. A katona szereti a hozzácsatlakozó
gyereket, apró szolgálatokat végeztet vele és nem gyanakszik rá.
Gyakran osztanak be gyerekeket az oroszok megfigyelő- vagy
felderítő-járőrhöz is. A gyerek katonaruhája alatt ilyenkor
civilruha van. Ha a járőr átjut a vonalon, jelentését a gyerek
már civilben viszi vissza. A csapattal bolyongó fiúknak és
sokszor már prostituált leánygyerekeknek csapataink között való
mászkálása és közelében való megtűrése a fenti tapasztalatok
alapján most már a legszigorúbban tilos. A kémkedésnek új,
másik módja azóta divatos, mióta a trénnél és a
hadtápterületen orosz foglyok dolgoznak állandó beosztásban.
Egyes katonakémek utasításra fogatják el magukat és igyekeznek a
trénnél ilyen beosztást kapni. Hosszabb megfigyelés után azután
visszaszöknek. Ez ellen a legjobb védekezés, ha valamennyi
elfogott foglyot messze, más vidékre küldünk és csak távolról
hozott, vagy egészen buta embereket használunk fel a trénnél. Az
ilyen munkára használt fogolycsapatban mindig bent kell hagyni
egy-két zsidót vagy lengyelt is, ezeket könnyítésekkel meg lehet
nyerni és a többit velük kell megfigyeltetni. Az orosz legjobb
kémje a cseh, a rutén ritkábban. Ilyeneknek előbb orosz
hűségesküt kell tenni. A mi részünkről orosz fogságba került
és ismét visszatérő szlávokra nem lehet eléggé vigyázni.
Galíciában mindenki gyanús, aki a megszállás alatt sokat
érintkezett orosz tisztekkel és nem ment el velük.
Sokszor
repülőgépen is juttatnak a front mögé kémeket. A gép leszáll
valahol messze a front mögött, elhagyott helyen. A kém ott marad,
a gép visszarepül.
A
taktikai kémkedésre használt kémeket a parancsnokságok
„K”-tisztjei küldik ki. Teljes bizonyossággal tudjuk, hogy
melyik orosz parancsnokságnál ki a K-tiszt, hol lakik, ki jár
hozzá stb. Ha odakerülünk, ahol ő működött, mindig tudunk
értékes adatokat kapni munkametódusaira s hamarosan megismerjük
azt a módszert, amellyel dolgozik, valamint azokat a trükköket,
amelyeket jelentései továbbításánál leginkább használ.
Többé-kevésbé ismerjük az embereket is. akikkel együtt
dolgozik. Nyilvántartjuk úgy a K-tiszt. mint embereinek minden
útját a saját frontjuk mögött is. Általában nem lehet róluk
eleget tudni. A kémek közt sok a csaló és használhatatlan. Az
ilyen elvállalja a megbízást, de nem tud, vagy nem mer dolgozni.
Zsebrevágja a pénzt és meg se mozdul a saját front mögül. Erre
persze hamarosan rájövünk.
Az
orosznak saját területén is hatalmasra kifejlesztett belső
kémszervezete van. Ezek a politikai kémek, akik a saját lakosság
körében szereznek híreket és megfigyelnek. Ők ellenőrzik a
politikailag megbízhatatlan elemeket. Sok köztük a beugrató.
Orosz-Országban van ezenkívül egy úgynevezett
szanitéc-spicli-szervezet is, mulatók, prostituáltak, kórházak
stb. ellenőrzésére.
A
kémnek a hírek megszerzésére minden eszköz jó. Feljegyzései
elrejtésére valóságos művészetet kell kifejtenie. Ha
kémigazolványát, amire néha szükség van. magával viszi, azt
gyakran a cipőtalp közé talpalja. A ruhabélés már régi trükk,
arra hamar rájönnek. Újabban a kémigazolványt leadják a
legszélső posztnál, mikor az orosz vonalon átbocsátják őket s
így írás nincs náluk. Frontunk mögé jutva, rögtön megkeresi a
kém az ő kémcsoportjához tartozó többit, kik már átjutottak s
kiket a kiküldő K-tiszt személyesen ismer. Az ilyennek, ha
visszaszökik, nincs legitimációra szüksége. A vonalunk mögött
felfogadott új emberek, kiket a K-tiszt még nem ismer, a
visszaküldésnél valami előre megbeszélt, nem feltűnő jelet
kapnak, például egy bizonyos módon megjegyzett pénzdarabot, egy
bizonyos hosszúságra vágott gyufát stb. Ebből a K-tiszt azt is
megtudja, hogy melyik vezetőágens küldte az illetőt. A küldött
az ágens igazi nevét nem tudja, de ha tudná is, egyéb igazolás
nélkül hinni úgysem lehet neki. A vezető ágensek különféleképpen
dolgoznak. Van. aki túrákat tesz meghatározott községeken,
városokon át és mindent jelent, amit lát, a másik azt a
feladatot kapja, hogy telepedjék meg egy fontos vasúti állomásnál,
s jelentse onnan a transzportokat, néha postagalambbal, legtöbbször
csoportjához tartozó, mozgó kémküldönc útján. Elv, hogy
akinek egyszer sikerült fix helyre kerülnie, az maradjon ott addig,
amíg csak lehet. Másokat azzal küldenek ki, hogy igyekezzenek
bejutni a trénhez, nyerjék meg a parancsnokságoknál dolgozó
altiszteket s jelentsenek mindent, amit megtudnak. A megfigyelések
írásba foglalása nehéz és nagy óvatosságot kíván. A
kémküldöncnél a rendes-írású jelentést bárhová rejti is el,
mindig megtalálják. Esernyők és botok nyele, utazótáskák
fogantyúja, ruhába való bevarrás, órafödéllapba,
könyvvédőlapba való beragasztás, mind nem ér semmit, mert
mihelyt valaki gyanús, annak úgy szétbontják mindenét, hogy ha
van nála írás az bizonyosan előkerül, mihelyt pedig írás van,
az több, mint gyanús.. Még gyanúsabb a sifrírozott írás,
melyet mindig meg lehet fejteni; de ha nem is fejtenék meg, akinél
ilyet találnak, azt nyugodtan fel lehet akasztani.
Sokkal
jobb fogás nem sifrírozni, hanem valami ártatlan dolognak látszó,
valószerű feljegyzést csinálni, aminek valódi értelme egészen
más. Például: „Vettem huszonöt csizmát, tíz cipőt, itt,
ennyiért."” A számok s a mellettük levő tárgy neve a
legkülönfélébb dolgokat jelenthetik. Fogtunk egy embert
imakönyvvel, melynek megjelölt betűi összeolvasva adták a
jelentést. A gyufaskatulya vignettája alá ragasztott hártyapapír,
melyen az írás csak nagyítóval látszik, gyakran előfordul.
Orvosi receptforma, ostyából készült orvosságos kapszula,
melyben cigarettapapírból készült jelentés van, szintén
használatosak. Botra vésett vagy szurkált pontok és vonalak,
fehérneműre rajzolt bolhapiszok és minden egyéb legfurfangosabb
mód alkalmazásba kerül a kémjelentések továbbítására. A még
ki nem próbált kémnek bizonyítékot is kell hoznia, hogy
csakugyan járt a kijelölt helyen. Gombot, jelvényt az illető
csapatról stb. Sok kém csal, hazudik, nem is maga dolgozik, de
pénzért veszi meg mások jelentéseit. Gyakorlott kémek hamar
felismerik egymást. Vannak egymás felismerésére szolgáló
ismertető jeleik is. A visszahagyott orosz katonakémek mostani
ismertetőjele az, hogy a kém egy rubelre teszi két-három ujját.
A kémiai tinta, mely csak felmelegítve s kivasalva tűnik elő,
gyakran használt módszer. Divatos most a hártyapapirosjelentést
saját töltésű cigarettákba tömni.
Az
oroszok több oknál fogva nagy előnyben vannak felettünk a
kémkedés terén. Nekik vannak fanatikus nagyszláv rajongóik, kik
meggyőződésből kémkednek és csak annyi pénzt fogadnak el.
amennyire kiadásaik miatt szükségük van. Csak az ilyen kém
igazán megbízható és csak ilyenekkel ellenőrizhetők a kevésbé
megbízhatók. Mi csak pénzért tudunk kémet kapni. Eltekintve
minden veszélytől, már a kémmel követett bánásmód maga is
olyan, hogy azt jobb érzésű ember nem tűri el. Hiszen a kém
kiküldője előtt is gyanús. Látnia semmit sem szabad, nehogy
elbeszélhessen valamit, hiszen a legtöbb odaát is jelentkezik
kémszolgálatra, mert igen nehéz máskép dolgoznia. A kiküldésre
váró kémnek a házból kimozdulnia sem szabad, felügyelet alatt
áll s ha megkapta feladatát, bekötött szemmel viszik oda, ahol
átteszik a vonalon. Visszatérésekor hasonló szigorúan kezelik.
Az orosz kémszolgálat minden eszközzel és skrupulusok nélkül
dolgozik. A szláv természet alkalmasabb a kémkedésre, mint
bármely más nemzeté. Oroszország a titkos egyesületek hazája.
Egész generációk nevelkedtek fel titkolódzás között. Az orosz
ellenőrző és belső politikai kémrendszer s az ez elől való
óvakodás legkitűnőbb előiskolája volt a háborús kémkedésnek.
Nálunk, a defenzív-spionázsra még a legalkalmasabbak a
detektívek. Most már kialakult egy, a háború alatt prakszist
szerzett rendőrügynöki személyzet. Csendőreink nem alkalmasak
erre a szolgálatra. A csendőrnek nincs meg az a türelme, mint a
detektívnek, hogy hosszú-hosszú időn át megfigyeljen vagy
szabadon engedjen járni gyanús embereket mindaddig, amíg
bizonyíték nincs. A csendőr rögtön letartóztat. Mi magyarok
természettől fogva nem vagyunk gyanakodók. Az orosz az.
Legkevésbbé a parasztra gyanakszik. Ha nagy ritkán intelligens
orosz parasztot tudtunk kémkedésre rávenni, arra az oroszok, értve
alatta a nemhivatásos kémkedéssel foglalkozókat, például a
katonaságot, sohasem gyanakodtak. Az ilyen nyugodtan sétálhatott a
csapatok között. A kém megfigyelési területén igen óvatos,
érdeklődést a legritkább esetben mutat. Bandukol a megfigyelendő
úton, hosszasan kötözi a bocskorszíját az országútárokban és
nézi az elvonuló csapatot, diskurál a katonákkal, árul nekik
apróságokat, de nem kérdezősködik, bár igyekszik őket
beszéltetni. Ha mégis elcsípik, vagy gyanússá válik, tagad,
legrosszabb esetben csak annyit vallbe, hogy kiküldték kémkedni,
de a megbízást csak látszatra fogadta el, át is tették a
vonalon, de sokkal jobban fél, semhogy dolgozzék. A húsz éven
aluliaknál legtöbbször eredményes vallatási mód a tisztességes
rábeszélés. Meg kell velük értetni, hogy úgy sem lesznek
halálra ítélve és őszinte vallomás esetén kisebb lesz a
büntetésük. Az idősebbeket ki kell faggatni, keresztkérdések
alá venni és bizony néha csak egész cifra eszközök szólaltatják
meg őket. A kém sohasem vall addig, amíg a legkisebb reménye van
szökésre s a szökést mindig megpróbálja. Meghalni általában
impozánsan tudnak s legtöbbször a legnagyobb hidegvérrel mennek a
fa alá, amelyre felakasztják őket. Némelyik, ha már látja, hogy
minden hiába, még az utolsó percekben megpróbál enyhítő
körülményt szerezni és vall. Sokszor csak ilyenkor sül ki, hogy
kikkel dolgozott, ki küldte stb. Az ilyen vallomások alapján néha
a legkitűnőbb fogásokat lehet csinálni.
Különösen
jó fogást csinált a német kémszervezet Varsó bevételénél. A
német kémszervezet emberei a legelső csapatokkal mentek be a
városba és rajtaütöttek az orosz kémszervezet irodáin. A siker
a teljes orosz kémrendszer legfontosabb tudnivalóit juttatta
kezünkre.
Egész
más módon és eszközökkel, sokkal általánosabban dolgozik a
politikai kémkedés és propaganda. A nemhivatalos Oroszország,
suba alatt hivatalos támogatással 1908-ban kezdte el a neoszláv,
vagy pravoszláv propaganda intenzív folytatását. Ekkor látott
hozzá Bohrinsky gróf Galícia megdolgozásához. Pétervárott
külön egyesület alakult „Orosz-Galícia" támogatására. A
japán háború alatt és az azt követő gazdasági krízis idején
már szintén dolgozott az egyesület, de jelentőssé csak 1908 óta
vált. A mindig december huszonnegyedikén megtartott díszgyűlésen
nyíltan beszéltek Galícia „felszabadításáról" nemcsak
felelőtlen politizálók, hanem képviselők, püspökök és
hivatalos emberek is. Az orosz városokban alosztályok alakultak,
melyek nagy összegeket gyűjtöttek össze Galíciában történő
felhasználásra. Ezt az alapot a titkos állami alapok erősen
segítették. A mostani háború alatt különös jelentősége van a
cseh politikai kémkedésnek és propagandának. A cseh elszakadási
törekvésekkel, mint főcéllal, ma különféle titkos cseh pártok
foglalkoznak. Masaryk pártja erős francia és angol
összeköttetésekkel, szociáldemokrata aláfestésű köztársasági
párt. A franciák gazdagon támogatják pénzzel. Az összes cseh
kül- és belföldi szociáldemokrata egyesületek ehhez a frakcióhoz
tartoznak. Már beszervezték az amerikai, cseh és tót
egyesületeket is, melyektől sajtó- és pénztámogatást kapnak.
Az összes antantpolitikusok megkapják a ..La Nation Cheque” című
lapot. Francia területen a „Csehszlovák Független Hírlap”
dolgozik. Bevallott cél: a cseh, morva, sziléziai és észak-magyar
országi területekből egy cseh-tót köztársaságot alapítani. A
párt erős és mozgalma terjed. Egy másik szerv a cseh nemzeti
tanács, a nemzeti szocialisták, a haladópárt, jobbpárt és az
oroszországi cseh egyletek federációja. Cél ugyanaz: önálló
állam alapítása, de királyság formájában, élén egy orosz
nagyherceggel. Erre az első jelölt Jelenej hercegnő férje. A párt
sok orosz pénzt kapott, de a forrás jelenleg gyérebben ad, talán
azért, mert most az is a Masaryk-párthoz megy. ami eddig idejutott.
E tábor sajtóorgánuma a „L'Indépendance Cheque”. Elnök és
vezető állítólag Konicek-Horski. A harmadik csoport
angol-amerikai segítséggel dolgozik, élén az Angliában élő
Kopeczkyvel. Ide főként az amerikai cseh és tót egyesületek és
az angliai cseh emigránsok tartoznak. Ez a csoport egy angol
herceget akar hozni az új ország élére. A csoport számra gyenge,
de pénze sok van. Csodálatos módon anarchista összeköttetései
is vannak.
E
három csoport szoros kapcsolatot tart egymással, vezetőségük
akárhányszor együtt is ülésezik. Masaryk újabban távolodik az
oroszpárttól. Megállapítást nyert az is, hogy Masaryk a
helytartónak, Thun grófnak adott ígérete dacára kétszer is kint
járt Franciaországban.
Ezek
a szervezetek mind kémkednek, ami annál veszélyesebb, mert
meggyőződésből és érzelmi okokból teszik ezt. Emellett nehezen
ellenőrizhetők, mert tagjaik legnagyobbrészt mint politikusok
szerepelnek.
A
fentiekhez hasonló természetű egyesületek a rutén
szics-egyletek, melyek kulturális, politikai párt- és egyéb
ürügyek alatt dolgoznak. Hasonló egyesület dolgozik Konstanzában
is, mint anti-ottomán örmény egyesület. Ilyen szervezetek még:
olasz célok érdekében a Dante Alighieri Egyesület, cseh érdekben
a huszita-légiók, orosz érdekben az ochranak stb.
Egész
sereg jámbornevű kereskedelmi üzlet cége alatt is kémszervezetek
dolgoznak. Kinofelvevőtársaságok, kabarétársaságok s
állítólagos Berlitz-iskolai tanárok gyakran állnak
kémszolgálatban. Terjesen ártatlannak látszó újságok,
szaklapok ugyancsak sokszor pusztán kémkedési célra alakulnak.
Egy agrárszaklap például azzal jelentkezik, hogy
szeretetajándékokat akar küldeni gazdagyerekeknek a frontra s
ezért kéri a tábori postaszámok közlését. A cél: a hadrend
megállapítása. Egy kereskedelmi szaklap ugyanezt akarja a
kereskedelmi alkalmazottakkal. Árucikkek eladásával foglalkozó
ügynökök igen sokszor utaznak kémszolgálatban. A török
passzussal utazó örmények és zsidók, akik Európát járják,
mind erősen kémgyanúsak. A legtöbb török passzus orosz
hamisítvány. Női kémeket a legnagyobb előszeretettel Anglia
használ. (Kozma Miklós: Egy csapattiszt naplója. 1914-1918.
Révai kiadás.)
Elkapott
a spanyol influenza! Magamnak köszönhetem. A fertőzésben se
hittem, egyszerűen csak azért, mert illik hinni benne.
Meglátogattam Etelkát, Ata keresztanyját, aki benne volt, mégpedig
alaposan. Makkegészséges vagyok és edzett, gondoltam, ha az
ágyától egy méternyire ülök, nem kaphatom meg, babona! Etelka,
szegénykém, egy héttel később meghalt, mint azóta hallottam, de
nagyon jólesett neki, hogy ott voltam nála.
Az
én spanyolom aránylag könnyű lefolyású volt, de három hétig
feküdtem, és pocsékul éreztem magam, aztán meg, mikor már
jobban voltam, halálosan unatkoztam. Egyedül lenni egy félig-meddig
idegen lakásban még akkor se kellemes, ha az ember egészséges.
Látogatót nem eresztettünk be, Boriska álarcosan, orrán-száján
gézkötéssel tett-vett körülöttem, mint az ápolónővérek. És
egyszer féltem is. Igen, a haláltól féltem, és szörnyen
szégyelltem magam. Pedig nem csoda, az újságok mindennap hozzák a
híreket, hogy hány halálos áldozata van a modern dögvésznek.
Több ezren meghaltak, és azoknál, akik nem fekszik ki, több
esetben komoly következményekkel jár. Így aztán nem mertem
felkelni még akkor se, amikor már láztalan voltam. (G. Beke
Margit: Történetünk: történelem. Tények és tanúk. Magvető
Könyvkiadó, Budapest, 1986)
Ma megint
majd megőrültem, minden ok nélkül, úgy rám jött minden.
Miért vagyok a világon? Fáj mindenkinek a halála, a
megsebesülése, a gyászruhák és a lapok, rettenetes. Pedig már
senki sem beszél a háborúról. A korzón ültem egy kicsit délben
és nem akartam hinni, hogy tényleg örülnek, akik ott fel- és alá
udvaroltak, vicceltek, röhögtek. Úgy csodálkoztam a közönségen
és úgy undorodtam mindenkitől. A nap is úgy sütött és a fáknak
mintha zöld kontyuk lett volna. Szemtelenség, gondoltam. Csúnya
roham jött rám hirtelen, élni! élni!! Élni!!! Felugrani egy
hadiözvegy után az elrohanó villamosra. Teniszezni!! Táncolni egy
majálison! Menyasszonyomat délcegen vezetni az orgona harsogásában
az oltár elé! Jaj istenem. Ha költő lennék, vagy nagy
írótalentumom volna, hogy leírjam, hogy mi nekem az élet és a
világ. Senki nem kíváncsi rá, hogy mi van az én fejemben és
lelkemben. Pedig én is ember vagyok és néha lefekvéskor ha
eltűnődök alvás előtt, úgy vehetem, mintha egyedül én élnék
a világon. Ha ezt ki tudnám fejezni, mint a költők! Csak azt
írnám talán: én sánta vagyok, én sánta vagyok, én sánta
vagyok, én sánta vagyok, ezerszer vagy egy milliószor egymásután
írnám le, mert mit mondhatok egyebet?! Mi lenne ha a világra jönne
egy nagy költő, olyan mint Dante vagy Shakespeare és egy tragédiát
írna énrólam, miután kis koromban ilyen végzetes malheur történt
velem. Az irodalmat nagyon szeretem, megint sokat olvasok, ami pénzem
ebben a drágaságban jut, könyvekre megy. F. hóban 32,50 koronát
adtam ki könyvre. Most lettem kész az Absturz-cal Gontsarofftól,
holnap elölről kezdem. A szemem, érzem, romlik. Napról-napra
érzem, hogy finomabb ember vagyok és napról-napra reménytelenebb
leszek. Nincs kivel beszélnem magamról, csak magammal. És a
könyveimmel. Rájöttem lassan, hogy az irodalom nem a gondtalan
arisztokraták luxuscikke, hanem a nyomorultak szövetségese. Mi
értjük, mindenféle szenvedők és olvasottságunkkal nem leszünk
előkelőbbek, csak finomabbak és idegenebbek az emberek közt.
Pláne én!
*
Estefelé
elvittem a ligetbe egy fiakkeren Sabinát. Egy óráig kocsikáztunk,
mindenféle bolondságokat mondott el a Casino nőiről, egy kicsit
mulattam rajta. Eperfagylalt-színű selyemharisnyája volt, egyik
lábát áttette a másikon, szinte térdig feltakarta magát és úgy
ült, dacára hogy kértem, hogy ne csináljon feltűnést. Azt
mondta, fütyülök az egész tisztességes bandára! - és úgy
maradt. Be akart menni a Gerbeaudba, vagy a Kolegerszkybe, én nem
akartam kiszállni, én csak kocsizni akartam, csak kocsiban ülnöm
esik jól. Mérges lett és ordenáré volt hozzám, hazavittem. Nem
bírom már a társaságát. A mulatóhelyektől is irtózom már.
Azt hiszem huszonöt évvel megvénültem.
*
Egy ránc
van a homlokomon, végérvényes ránc, ma figyeltem meg a kávéházban
a tükörben. A közepén megy, vízszintesen, jobbfelé elhajlik és
lefelé halad. Körülbelül annak a folytonos gondolatomnak a nyoma
ez, hogy béna vagyok. Olyan élénken és végzetesen éreztem ma
egész életemet. Kinéztem az utcára és láttam egy pár zászlót,
azután nem láttam semmit, csak életemet, mintha egyetlenegy nagyon
hosszú és csüggedt nap lenne az élet és a végén elsötétedik...
(Szép Ernő: A sánta fiatal ember naplója. Nyugat, 1916. 16.
szám)
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése