A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életrajzi adatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életrajzi adatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 12., vasárnap

Képekben Attiláról (1)

Az alább elkezdett képsort egyszer már összeállítottam egy portálon, amely örökre elsüllyedt a cyberűrben. Akkora szeretettel gondoztam, mint kertész a virágoskertjét. Nyersanyagát szerencsére megőriztem. Most újra kezdem az építést, vállalva a József Attila szavaival ekként megfogalmazott kockázatot: "Talán eltűnök hirtelen..."


József Attila.
Dési Huber István szénrajza


1.



Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

(JA: Talán eltűnök hirtelen...)




2. 



E világbon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsir a hat, de mire mégy?
 A hetedik te magad légy!




    (JA: A hetedik)


A Gát utca 3. szám alatti ház udvara Budapesten. Ott született JA.




                                                                            

2010. október 28., csütörtök

A Görbe utca lakói

Döbbenetes, kemény és életigaz könyv az 1995-ben megjelent Tar Sándor-féle regény (A mi utcánk), amely egy román-magyar határ közeli falu szélén húzódó Görbe utca lakóiról ad lényeglátó sorsképet. Az utcában mintegy 30-40 kisebb-nagyobb ház húzódik meg, hozzá mindenkinek kisebb-nagyobb kertje-földje, van kocsma, buszmegálló, az utca neve olykor változik (előbb Ságvári lett, most Radnóti, de mindenki Görbeként emlegeti), az élet viszont egyre jobban süllyed be a sívó környezetbe. Tar Sándor nem felejt ki senkit a lajstromból: hiába a rendszerváltás, az elveszett lelkek ugyanazt a lepusztult életformát hagyományozzák utódaikra, amit ők maguk is kaptak felmenőiktől. A szerző szarkasztikus humora, mindenre kiterjedő figyelme frenetikus sodrú történetekben ölt testet. Érdemes belekóstolni - a könyv 24. fejezetébe. (bakter)

Tar Sándor
ISTEN SZEME

Valami lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben, Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbevágta egy fülledt, zavart éjszakán, Esztike tudna mesélni, ha bolond lenne, Misi, a tulaj, szintén, csak éppen nem tud visszaemlékezni semmire, bár sejti, hogy itt nagy összefüggések vannak, mert Eszti azóta a helyébe viszi a sört Lajosnak. Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben. Például azt beszéli Papp Terka, aki Hesz Jancsi anyósa a nap minden percében, hogy még Dorogi is kibékült a feleségével. Mancika lejött a padlásról végleg, azóta otthon alszik az emberrel. Még a dolgukra se mennek ki, van egy veder az ágy fellett, és abba, reggel meg az utcára öntik, és már olyan a húgyszag előttük, hogy az embernek kimegy az álom a szeméből, Papp Terka szerint ez isten ujja, most már mindenkinek jóra fog jönni az élete, és nem fognak inni, mint az állat, mert közel a mennyeknek országa.