A költészet és az ő napja...

...legyen...

Mint a gyermek...

József Attila:
Ha nem szorítsz...

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

Képekben Attiláról (8)

A Duna rakpartján ülve

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

(JA: A Dunánál)

A Japán kávéház, ahol a költő a 30-as években a legtöbb versét írta.

Japánban ülünk három fáradt vándor,
Egyik sem búvár, sőt még nem is kántor.
Nem golfozunk és nem is korcsolyázunk,
Etel felé száll zöld ábrándvilágunk.

(JA: Három vándor)

Rippl Rónai József festménye: Babits Mihály

S még ottan
egy pillanatig szórakozottan
eltünődtem, - hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról
és telt szavadra,
mit óvatosan vetnél a latra,
utalván a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozzátéve: “Szivedre ne vedd” -
leintenél, mint az öregebb,
mint az apám
s én bosszankodnék, de nem mondanám.

(JA: Magad emésztő...)

Képekben Attiláról (6)

JA arcképe 1929-ből

Kövér az ég, az üdv a gondja,
pislog, dagad a püspök dombja,
fütyülnék s számra pára jő -
hát megfontoltan, mint a dudva,
gőzölgök szépen, komolykodva,
révedek én is, révedő.

(JA: Esik)

Vágó Márta, JA első komoly szerelme

Mártának hangja jut eszembe mostan,

oly bársonyos volt s ez nem az övé.

Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.

Szemem mered a zongora fölé.

(JA: Távol, zongora mellett)

Simon Jolán arcképe

Ha volna kollektiv iparosfa,

téli cipőjét megteremné,

ha volna igazszivű kecske,

az ő dicséretét mekegné.

(JA: Simon Jolán)

Képekben Attiláról (3)

József Jolán, aki megírta Attila életét. Ő már a XXI. század halottja...

Ezen újabb kis magyarnak
elkelne egy kis gyarmat
táján valahol Megyernek,
annak örülne a gyermek
(Mig te otthon rajzol,
Jolán itten rajzol.)

(JA: Ezen újabb kis magyarnak...)

József Áron utolsó levele családjához, Romániából 1909-ből. Cim: Craiova, Str. Bucovat. Ebben emlegeti amerikai kivándorlási szándékát.

Csak most értem meg az apámat,
aki a zengő tengeren
nekivágott Amerikának.

(JA: Csak most...)


JA első versének kézirata. A 3. strófát más toldotta hozzá - "feljavitva" a költeményt

1.ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

1916-1918 (?)


(JA: Kedves Jocó!)

Képekben Attiláról (2)

Talán eltűnök hirtelen - a Kaláka együttes előadásában (elindításához kattanj e képaláírásra!)

3.

JA anyja: Pőcze Borbála (1876-1919)

Megszült Pőcze Borcsa,
kit megettek a fenék,
gyomrát, hasát sorba,
százláb súroló kefék

(JA: Nemzett József Áron)

József Áron (1871-1937)

4.


Nemzett József Áron,
szappanfőző, aki már
a Nagy Óceánon
szagos füveket kaszál.

(JA: Nemzett József Áron)

Képekben Attiláról (1)

Az alább elkezdett képsort egyszer már összeállítottam egy portálon, amely örökre elsüllyedt a cyberűrben. Akkora szeretettel gondoztam, mint kertész a virágoskertjét. Nyersanyagát szerencsére megőriztem. Most újra kezdem az építést, vállalva a József Attila szavaival ekként megfogalmazott kockázatot: "Talán eltűnök hirtelen..."

József Attila.
Dési Huber István szénrajza

1.



Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

(JA: Talán eltűnök hirtelen...)




2. 



E világbon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsir a hat, de mire mégy?
 A hetedik te magad légy!

    (JA: A hetedik)

A Gát utca 3. szám alatti ház udvara Budapesten. Ott született JA.

A Hetedik - Sebő Ferenc és a Kaláka előadásában (a videó indításához kattanj e szövegre!)

                                                                            

Vers, ami kép, kép, ami vers

Adrian Borda: Bolond lépés

József Attila
KI-BE UGRÁL...

Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.
Ha megbolondulok, ne bántsatok.
Erős karokkal fogjatok le szépen;

ha majd egész valómmal kancsitok -
ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
A semmiből vissza ne rántsatok.

Gondoljátok meg: Ezen a világon
nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

amig elkészül ez a költemény...
Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit vétettem én,

hogy nem felelnek, akárhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.
Ne higyjetek értetlen bűneimnek,

míg föl nem ment az odvas televény.

1936. nov. - dec.

Adrian Borda: Reményeim regénye

Adrian Borda képei

Gyémántok

Kimnowak gyémántja:

József Attila: 
GYÉMÁNT

Mindenkor idejük van a zsoltároknak.

Gyémánthegyen állunk,
De zsebünkben kavicsok vannak.
Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.
Most könyörgések szomjazzák erőnket
És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,
Szívünkben a csillag megfagyott.

Igen. Igen.
Elsüllyedtek a haditengerészek:
Szelid révészek csónakáznak Isten felé.
Még a nagyon öregek is
Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára
S türelmet prédikálnak messze,
A mulandóság halainak.
Igen, igen.
Ne higyjük el hát barátaim,
Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!
Mindent meg kell simogatni,
A hiénákat, a békákat is.

Gyémánthegyen állunk,
Szigorú hó, takard el bűneinket,
Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!
Te határtalan kristály!

1924 első fele