A múltat végképp eltörölni?!...

„Ki az iskolákból az Isteni Színjátékkal!” - tett e szavakkal a dantei mű politikailag korrektté tételére javaslatot egy (főként olasz értelmiségiekből összeállt, de ’nemzetek fölötti’) emberjogi szervezet, a Gherush92. Szerinte ugyanis Dante műve rasszista, antiszemita, antimoszlim, sőt (noch dazu) homofób is. Legyinthetne a művelt – és Dante-kedvelő – olvasó, ha nem olyan nemzetközi intézményről lenne szó, amelyet az ENSZ is elismer konzulensként. Ez az NGO (nem-kormányzati szervezet) folyamatosan bombázza a világot a – szerinte - politikailag nem korrekt múlt (jelen és jövő) javításának és eltörlésének ötleteivel, melyeket elsősorban az oktatás területén kíván valóra váltani.

Mit ne mondjunk, a szigorú Alighieri mester valóban eléggé visszaszítónak ábrázolta Iskárióti Júdást, nem zsidósága okán (hiszen Jézus és az apostolok is zsidók voltak), hanem mert a legeslegnagyobb árulónak tartotta. Saját egykori mesterét a Pokolban a pokolian szenvedő szodomiták közé írta be; a „melegek” a hűvösebb Purgatóriumban sem kapnak tőle szép szavakat – de hát a középkorban még nem ünnepelték a meleg büszkeséget. Mohamed (hamis) próféta nyomorúságáról meg ne is szóljunk, bár bűnhődését Dante nem az Al-Kaida majdani heccelésére írta le olyan szörnyűnek, hanem mert őt tartotta főbűnösnek az egységes (katholikosz) világvallás szétszakításában.

Hogy ne bagatellizáljam el a dolgot (és a politikai korrektség keretein belül maradjak), nem vettem át egyes Európa-konform magyar politikusok ’wikileakis’ kutatási módszereit („kijapi…azagerush”), inkább utánanéztem magam a neten. A Gherush92 Emberjogi Bizottság magát független, non-profit tudományos szervezetként definiálja. Az ENSZ szakosított koordináló intézményének (ECOSOC – Gazdasági és Szociális Tanács) konzultatív partnere. A megszámlálhatatlanul sok nem-kormányzati szervezet (NGO) egyike. A társadalmi-politikai élet legtöbb divatos gumicsontját rágcsálja (rasszizmus, homofóbia, antiszemitizmus, iszlámfóbia, őslakosok-kisebbségek-gyermekek-nők elnyomása-kihasználása-üldözése-megkülönböztetése, multikultúra, biodiverzitás, környezetvédelem, stb.) és adatait, információit, ’tudományos’ eredményeit, valamint értékes tanácsait bárkivel (elsősorban a számtalan hasonló érdeklődésű NGO-val) megosztja. Ajánlásokat készít kutatási témáiban a nemzetközi és nemzeti intézményeknek.

Doré: Dante és Mohamed

Egyik ilyen ajánlása volt (idén január elején) a „Ki az iskolákból az Isteni Színjátékkal!”című (nem kifejezetten korszakalkotó) kiáltvány, amely rövid húsz nap alatt megrengette a művelt világot. Profi dantistáktól a dilettáns (a műt kedvelő) Dante-olvasókig tudósok, költők-írók, újságírók, diákok és egyszerű „mezei” értelmiségiek tömege utasította vissza a firenzei Mester – valóban korszakos – művét rasszizmussal, antiszemitizmussal, iszlámellenességgel, homofóbiával és még ki tudja mivel vádoló röpiratot. Melynek szerkesztői januárvégi „válaszukban” – előrebocsátva, hogy a „sok” támogató levél mellett kaptak „néhány” bírálót is, melyek azonban főként rágalmakat és hamis vádaskodásokat tartalmaznak, tele vannak vulgáris és sunyi utalásokkal és fenyegetőzésekkel, miközben szakszerűtlenek és pontatlanok - kitartottak korábbi állításaik mellett. Megerősítették, hogy (természetesen) a nagy irodalmi alkotásokat nem kívánják cenzúrázni vagy megcsonkítani, azok – az inkriminált művel egyetemben – minden kritikán fölül állnak, de a középkori keresztény antiszemitizmus akkor jelen van Dante művében, és a hasonló töltetű irodalmi műveket (köztük a Commediát - ahogyan Dante nevezte művét; az „isteni” jelzőt jóval később Boccaccio ragasztotta hozzá, és a világ már így ismerte meg) akkor is a történelmi-irodalmi-társadalmi összefüggések feltárása nélkül - azaz: kritikátlanul - oktatják az iskolákban. Ennek véget kell vetni, tehát az Isteni Színjátékot ki kell iktatni az iskolai tantervekből, de minimum megfelelő kommenmtárokkal és magyarázatokkal kell ellátni a tanulók (és az olvasók) okulására. Figyelembe véve a nehezményezéseket, az NGO – jószándékának (goodwill) bizonyítására - hajlandó eredeti cikkének címében a felszólításra utaló jelet kérdőjellel fölváltani… Ez azonban messze elégtelennek látszik a még mindig meg-megrengő kultúrvilágban, ahol Dante kiakolbólintását veszélyes őrültségnek, Dante emlékét és méltóságát sértő elítélendő kezdeményezésnek tartják továbbra is.

Sajnos, az EU görcsösen igyekszik mindig megmaradni a PC keretek között: 1996-ban például, mikor szóba került az euró papíralakú megjelenése, parttalan vita alakult ki arról, mi vagy ki kerülhet az európai bankjegyekre. (A ’híres európaiak’ körében Shakespeare-t már akkor is elvetették, mint antiszemitát; Mozartot, mint szabadkőművest; Marco Polót, mint hazudóst; Leonardo da Vincit meg mint homoszexuálist – hiába, az EU a vélemények, a pártok sokszínűségét is tiszteletben tartja). Minthogy dűlőre nem jutottak (akkor sem), úgy döntöttek, hogy a bankjegyekre politikailag semleges (ezért korrekt) hidakat nyomnak majd. A 2002-ben forgalomba került hét bankjegyen (5-től 500 euró névértékben) valóban csak – különböző történelmi korokban épült – hidak láthatók (a legkisebben a legrégibb kor képe: folyót áthidaló római vízvezeték, a legnagyobbon korunkbéli modern függőhíd.) Nem zárható ki tehát annak a veszélye, hogy valamelyik nagytudású európai ’parlamenter’ megpedzi az itáliai költőóriás politikai inkorrektségét, és ennek ürügyén korrektül átfésülik a tananyagokat…

De vajon kiterjeszthető-e korunk PC (a ’politikailag korrekt’ kifejezés ismert angol rövidítése)-elképzelése az emberi kultúra egészére - akár retroaktívan is? Normális ember erre csak nemmel válaszolhat; ilyen anakronisztikus cenzúrázással sok évezredes közös kultúránk jelentős része mehetne veszendőbe. Amennyire dicsérendő törekvés a jelen megtisztítása, azaz politikailag korrektté tétele, annyira elítélendő bármilyen múltba – főként művészetbe - beavatkozás ilyetén alapon. Az emberi civilizációt jelentő és előrevivő nagy alkotók a maguk korában gondolkodtak, nem a XXI. század kissé elszabadulni látszó politikai korrektségében. Nem csak Dante, nem csak a nagy keresztény filozófusok, de Horatius, Cicero, Boccaccio, Shakespeare, Cervantes vagy Madách Imre is. Mennyi mindenre lehetne így utólag ráerőltetni az antiszemitizmus (mai értelmezésű) vádját, a feministák által erőltetett női egyenjogúság-elv megsértését, a maguk korában nem eufém melegséggel pertraktált szexuális másképpen gondolkodás (és másképpen cselekvés) elítélését; fundamentalista moszlimok is találnának öngyilkos merényleteikhez ürügyet, bőven.

Giovanni di Paolo festménye

Gondoljunk csak bele: miképpen szól első anyanyelvünkön fennmaradt költeményünk ’az gonosz sidókrúl’; milyen agyvelőloccsantóan (politikailag inkorrekten) óriás-ellenes volt Petőfi is a János Vitézben, ezen kívül rendkívül negatívan megkülönböztetett és megölt egyes nőket (úgynevezett szipirtyókat vagy boszorkányokat), ráadásul három ártatlan (és védett) őrző-védő medvét is kiirtott; nem beszélve a költő-ikon egyéb állatkínzó történeteiről: egyikben például – elrettentő - nagyot ütnek bottal egy szamár fejére; Arany János se EU-konform módon viszonyult a nagyidai romákhoz; nem beszélve Gárdonyi Jumurdzsákjáról – az ő undorító figurája egymagában is megérdemelne egy lazább fatvát.

Voltak már időszakok, mikor irodalmi műveket, művészeti alkotásokat – alkotóikat is beleértve - száműztek, megsemmisítettek valamilyen (rög)eszmére hivatkozva – gondoljunk csak a képromboló ikonoklasztákra. az eretnekégető inkvizítorokra, a könyvégető fasisztákra, a könyvbezúzó kommunistákra. Talán nem kellene megvárni az újabb rögeszmék (mint például a politikai korrektség) ilyen elszabadulását. A milánói Corriere della Sera március 13-ai számában megjelent cikkében Paolo Di Stefano egyszerűen hülyeségnek nevezi Dante „megtisztításának”’ purgatóriumi ötletét. Remélhetően más se veszi komolyan (bár ki tudja: a tisztogatások, átértékelések, átírások, átszervezések, szobordöntögetések, mű-betiltások, múlt-eltörlések korát éljük újra).

Dante a Purgatórium előtt

Siklósi Nándor