Életem huszonkét éve
(Írta es elküldte számomra a börtönből Ladislav Ambruz — magyar nyelven)
,,1964-ben, február 8-án született Rozsnyón egy kisgyerek. Kisfiú. Született reggel félötkor, még kínt volt sötét. Akkor még nem sejtette, de később megtudta, hogy az ő sorsa is lesz sötét.
Mamája a kórházból egy hét múlva elvitte kis srácot a közeli kis faluba. Apának volt oka berúgni. Később viszont ok nélkül is ivott.
Csecsernő él mint többi csecsemő. Nagyon sokat aludt és volt mindig nagyon éhes. Amikor már kezdett járni, szerette a kiskertet a ház mögött. Volt négylábú barátja, német juhasz. Később játszani kezdett a biciklivel. És még valamit felfedezett, a kocsmát. Apja elvitte őt oda. A gyerek biztosan örült az üdítőnek, de anyja mérges volt. Természetesen nem ő volt a hibás hanem a részeg apja. Akkor még alkohol került kevesebbe mint most, de mégis el kellett adni a házat. És kisgyerek átköltözött szülőkkel bérelt szobákba. Csak konyha volt és egy szoba. De ő úgysem szeretett szobában, hanem kint, a búzaföldön.
Történt egy balszerencse. Egy vasrács eltörte gyerek lábát. Akkor nagyon sírt. Szülei munkában voltak és ő otthon egy asszonnyal. Jó, buta nénikével. Tíz órát vártak az eltört lábbal, amikor az anya hazaérkezett. Ezután gyerek megismerte a kórházat és Kassáit. Nem szerette a doktort, nem szerette az injekciót. Az ápoló nénik voltak hozzá kedvesek, annyi puszit kapott, hogy doktorok voltak rá féltékenyek.
Kigyógyult és hazament. Természetesen anyájával. És apja mérges volt. Megverte anyát. Ő akkor a kis fejével meggyűlölte apját. Éjszaka szöktek anyával egy másik faluba. Később költöztek a nagy Kassába. Egyik kezében a kedvelt macija a másikban anya keze. Beírták óvodába. És akkor nagyon sokat sírt. Ő addig élt olyan faluban ahol magyarul beszéltek. Ő is tudott csak magyarul. Kassába nem értette gyerekeket és azok se őt. Egy idő múlva kezdett járni az iskolába és akkor már megtanulta anyanyelvét. És kezdte felejteni az elsőt. És újra készült kórházba. Volt egy kis-nagy sérve. De már szerette a kórházat és az ápoló nénik is őt.
Nemsokára meggyógyult és mehetett újra iskolába. És kapott új apukát, új nagymamát, új nagyapát és új nagybátyát, (nem is egyet, kettőt.)
Amikor járt második osztályba, tanítónéni felfedezte, hogy nagyon szereti a matekot. De anyukája nem akarta, hogy menjen külön matematika iskolába (ez volt kár, később nem lett volna keserves pont a matematika.) Második tanítónéni felfedezte, hogy tornában nagyon tehetséges és elküldte atlétikai klubba. Akkor volt tízeves. Ezt már anyukája nem akadályozta. És kisfiú kezdett sportolni. Nyáron a stadionban, télen a sportcsarnokban. Tetszett neki és volt eredményes is. Főleg a távolugrásban. És büszke a díjakra.
Hatodik osztályban megunta, hogy a nyári szünetben ugráljon a stadionban ha focizhat az udvaron vagy járhat vízhez. És abbahagyta az atlétikát.
Tizenkétévesen úgy érezte, hogy szégyen ha nem tud úszni. Megivott pár liter vizet és megtanult úszni. Legközelebbi télen megtanult sízni is. És lett szerelmes. Első, valódi szerelem.
Iskolában írt szerelmes cédulákat és felajánlotta kis zsebpénzét is, hogy meghívja szerelmét cukrászdába. Irena volt a lány neve. Anyukája, apukája egész nap dolgoztak, így nyugodtan felhívhatta szerelmét a lakásba is. Puszin kívül nem történt semmi. Később, fél év múlva vége lett a szerelemnek.
Fiú minden reggel mosta a haját, gyakran nézett tükörbe. Kicsit félt. Valahogy nem tudott mit csináljon a kezével, a lábával amikor beszélt valami szépséggel. De azért nem nyugodott. Kíváncsi volt, mi van a szoknya alatt, melyik lány visel melltartót. Volt pubertáskorban.
Rájött arra is, hogy ha egyedül van otthon, nem muszáj neki menni iskolába, írta papírokat, olyan ürüggyel, hogy „fiamnak volt láza", ,,fiamnak fájt a lába" stb.
Egyszer pont akkor maradott otthon amikor iskolába osztották a jelentkezési lapokat a középiskolába. Akkor még volt kilencedik osztály is és volt lehetőség menni iskolába nyolcadik osztályból is. Délután jött hozzá a barátja és tudatta vele, hogy neki már nem maradott semmi hely. És fiú számára ez volt nagy tragédia. Szerinte ha nem megy tovább nyolcadik osztályból, vége a világnak.
Gondolt egyet. Kivett a szekrényből háromszáz koronát és elindult. Először akart menni Brnoba és a környéken lévő Macoda szakadékhoz. Gondolta, hogy 120 méteres Európában híres szakadék lesz pont megfelelő hely, hol lehet öngyilkos. Szerencsére legközelebbi vonat ment csak éjfélkor, döntött, hogy elmegy legközelebbi vonattal Prágába. Anyja, apja dolgoztak vasútnál, úgy, hogy volt szabadjegye.
Vonatban megismerkedett egy katonával és hamar elfelejtette, hogy miért akart menni Brnoba vagy Prágába. Szökött szerdán és szombat estig ismerkedett Csehszlovákiával. Aludott vonatokban és megjárta Prágát, Plezent, Karlovy Vary-t. Elfogyott a pénz és elindult haza. Néma félelemmel. És ez volt szerencse. Hogy vasárnapra mégiscsak hazaért. Hétfőn bemutatták volna tévében. Anyája majdnem megbolondult, apja félt és rendőrség kiadott körözést. De fiú hazaért. Szülei úgy örültek, hogy el is felejtették megverni. Iskolában a szökéséről tudott két tanár és a hírtközlő barátja. Úgy, hogy nem történt semmi baj. Sőti még kapott jelentkezési lehetőséget a középiskolába. De anyja nem engedte katonai gimnáziumba, úgy. hogy ment kilencedik osztályba. Később nem is bánta. Összejött nagyon jó osztály, megismert nagyon csinos lányt akivel egész évben járt.
Ez a mondat maradott a már nagy fiának eszébe. És nagyon mélyen. Már első héten el akart szökni és a négy év alatt sokszor. Nem bírta a parancsnokot, nem bírta a fegyelmet. De mindig visszaemlékezett apjára és maradott. Természetesen maradtak bajok is. Vitatkozott parancsnokkal, csinált mit katonai gimnáziumban nem lehet. De maradott. Szerzett magának nagyon jó barátokat és élt mint más tizennyolc éves. Járt diszkóba, kocsmába és lányok után. Lassan már tudta mit csináljon a kezével, nem érezte sutának magát. Tetszettek neki a fiatal tanárnők is. És nagyon akarta elveszteni szüzességét.
Egyszer végre sikerült. Furcsa módon vonatban — de sikerült. No és utána. Már őrült a szoknyák után. Már nagyon akarta a nőket. Tudta, hogy tetszik a lányoknak. És igyekezett minél többet meghódítani.
A gimnázium első osztályában kezdett repülni. És az is volt óriási élvezet. Egész ország alatta és ő fent.
Gyorsaság és csend. Verseny a madarakkal. Szél nagy barát. Nagy alumínium haver. És közben tovább tanult. Akart lenni kemény és járt karatéra. Egy éven keresztül (első osztály) csak tanult iskolában, tanult repülési teóriát, izzadott az esti karate edzésen és vitatkozott parancsnokokkal.
Iskolában tanult nagyon jól, csupa ötösök és négyesek. Matematikát szerette. És nőket és repülőket. Nyáron autóstoppolta egész Csehszlovákiát. Télen lesíelt tucat hegyen. Élvezte a fiatalságot. Harmadik osztály után rábeszélte barátját és szüleit hadd menjen Bulgáriába. Csak ketten baráttal. Akarta látni tengert és a baráttal együtt akarták megkóstolni európai nők testét. Gondoltak németekre, bolgárokra, magyarokra.
De...
Vonatban megismerkedtek három osztravai lánnyal. (Huszonkét, huszonhárom, huszonnégy évesek.) Nem akarták vesztegetni az időt és a fiúnak sikerült összejönni egyikkel. De a kapcsolatot korán befejezte. Első este Bulgáriában a lány a diszkóban bohóckodott bolgárokkal és srácnak elment a kedve. Leült bárban egy vodkára és a másik lány megkérdezte, mi van vele. Válasz az volt: semmi különös. Rendelt a lánynak is egy vodkát. Utána kihívta a friss levegőre, Akkor még semmire sem gondolt. Ajánlotta, menjenek fürdeni. Éjfélkor mentek, nem volt náluk fürdőruha, csináltak egy kis nudit.
Alkohol, csillagok, tenger dala. Ez volt közöttük. Mi kell több két meztelen testnek és léleknek a puha, homokos tengerparton? Szívébe bemegy szerelem, testük összeér. Utána feküdtek egymás mellett és nézték csillagok óceánját.
Akkor fiú megkérdezte lányt, hogy nem menne-e hozzá feleségül. Lánynak volt biztosan furcsa a korkülönbség. (Ő huszonnégy éves volt, fiú tizennyolc.) Csillagok a lányt legyőzték. És utána három hét alatt legyőzte a fiú is. Kért tőle gyereket, lány megígérte. Hazamentek mind házaspár. (Nem hivatalosan.) Fiú elment Besztercebányába a negyedik osztályba, lány az öregekhez ápolóházba. Távolság négyszáz kilométer. Szívügyben semmi távolság. Fiú kezdett elszokni otthonrul. Víkendre ment a lányhoz. Kicsit elfelejtette iskolát. Jött pár hármas, kettes, egyes de sebaj ... Két hónap múlva már tudta, hogy vannak hárman. Lány örült, fiú örült, szülők majdnem megbolondultak.
A fiú szülei beléptek sztrájkba és hallani sem akartak az esküvőrül. És fiú eladta minden kincsét, szerzett ötezer koronát és készült az esküvőre. Egy héttel az esküvő előtt fiú szülei mégis beleegyeztek mindenbe.
1983. január 29-én beírták a gyűrűkbe és szívükbe az esküvő dátumát. A tanácsházban, Osztravában kétszer mondtak igent és a harmadik azaz kis emberke aki még nem élt, anyukája hasában tapsolt. Fiatal férj maradott otthon egy hétig. Iskolában bezárták a szemet. Volt is miért.
Két-három ember kivételével mindenkit meglepte a hír: fiú megnősült. Amikor visszatért iskolába, egész éjszaka csak ittak és verték a hátát. Jött új baj aztán, újra kórház és műtét. Here-baj. Hiányzott iskolából egy fél év alatt négyszáztizenhat órát. Kórház után engedték pihenni két hétre haza. És amikor visszament iskolába jött a hír: megszületett a fia. Fiú lett apa. A gyerek három kiló húsz dekás és negyvenhét centiméter. És újra kézfogások és válltapo-gatások. Akkor biztosan nőtt legalább tíz centit a büszkeségből.
A fizika tanárnő akit második anyjának tekintett, emlegetett valamit, hogy gyereknek van gyereke de ő is örült. És adta neki tanácsokat. Gyerekhez és iskolához. És közeledett az érettségi. Fiatal férj tanult, tanult és... Megcsinált új marhaságot. Tizenkét nappal az iskola befejezése előtt, két nappal az érettségi előtt lehúzta a parancsnokság előtt lévő csehszlovák zászlót és kihúzta alsónadrágot egy nagy 12-essel. Barátjával csinálta, másnap minden kiderült, valaki látta a tetteseket, parancsnok döntött. Fiú nem fog érettségizni és nem megy főiskolára. Azért, hogy hülye.
Fiatal férfi elment a szobájába, becsukta az ajtót és sírt. Sírt és gyűlölte magát. Sírt, hogy nem fog repülni, sírt, hogy nem fog tanulni, sírt, hogy anyja és felesége fognak sírni, sírt, hogy fogja szégyellni magát a fia előtt. Akkor valaki berontott, és közölte, hogy mehet érettségizni. És akkor minden fordult és sírás már nem volt.
Négyszer négyes nem volt nagy eredmény, de örült. Másnap új meglepetés. Mehet Kassába a repülési főiskolára. Inkább az orvosi vizsgálat eredményeképen. Ebből felelt meg a legjobban. Időközben felesége megbetegedett az idegességtől, anyja majdnem infarktust kapott de mindenki elfelejtette saját baját és vele örültek.
Utána három hét a repülőtéren és első motor-gép. Énekelt és kiabált örömében. És álmodozott. Álmodozott arról, milyen lesz repülni egy vadászgéppel, ezer, ezer kilométer sebességben.
Július végén ment kereszteltetni a fiát. Nem akarta, de anyós rábeszélte. Pap kérdezett: hiszel istenben, ő nem válaszolt. Pap összehúzta a szemét és kérdezte: fogtok nevelni gyermeket istenhitben? Ő nem válaszolt. Pap megcsinált a fiának hideg vízzel keresztet homlokára. Fiú kivette a zsebkendőt és megtörölte a gyermek homlokát, nehogy megfázzon. Feleség ezért kicsit csinált szemrehányást de semmi különös baj. Utána visszament Kassába. Család Osztravában élt.
Az eskü után megjelent ragyogó kék egyenruhában az utcán és akart valakivel találkozni. Ismerőssel. És találkozott. Mindenki gratulált, néhányan irigyelték. És ő volt újra büszke magára. De az élet ment tovább. Felesége és fia Osztravában, ő Kassában. Hétszáz kilométer. Kezdett keresni Kassában lakást. Egy évig próbált albérletet, utána kezdett járkálni saját lakás után. Három hónap múlva sikerült. Volt boldog tulajdonosa háromszobás lakásnak. (Szülők segítettek a vásárláshoz szükséges pénzben.)
A nyári szemeszter után átköltözött a család. Örült, hogy végre fognak élni egymással Felesége nem tudott megszokni az új városban, az új emberek között. De ő segített. Szerezte ismerősöket és összebarátkoztatta őket feleségével. És járt haza. Vagy szökött haza. Most nem kilométerekre volt, csak pár megálló busszal.
Engedték, hogy lakjon még otthon és nem laktanyában. Neki ez kevés volt. Iskola még tart amikor ő már kiveszi a fiát az óvodából. Kivéve keddet. Akkor hokira jár. Iskolába kell maradni fél hatig. De fia már jár és kíváncsi. Miért van autónak négy kereke, miért beszél bácsi csúnyán, miért van ez, miért van az? Válaszol és boldog. Tanít fiát mindenre. Hogy kell mutatni anyádnak nyelvet, hogy kell rúgni labdába, miért kell mosakodni, miért kell tanulni. De ő felejti mit kell. Vagy mit nem kell, mit nem szabad egy katonának, egy főiskolásnak. Hogy nem szabad szökni iskolából idő előtt, hogy kell sokat tanulni. És szedi gyümölcsöket. Iskolában rossz jegyek, parancsnokok haragudnak és fenyítenek. De mint mindig — sebaj. Otthon ragyogó élet. Feleség szereti, fia szereti, ő szereti őket. Nem gondolkodik. És van elég szerencse.
Három szemeszteri vizsgát sikerült jój megcsinálni. Csupa négyes. Marad utolsó vizsga, matematika, a kedvence. De újból közbejön kórház. Feltételezik, hogy sárgasága van. Irány Prága: repülési kórház. Feleség becsomagol csemegéket, ő becsomagol matematika könyveket. Csemegét megeszi, könyveket félreteszi. Későbbre. Most kicsit pihen. Feküd három hétig végén rájönnek, hogy minden rendben. Visszajön haza. És iskolába. Matematikához. Tanul, nincs sok ideje és adnak neki csak egy lehetőséget. Utolsó próbát. Sebaj, megcsinál — gondolja. Nem csinálja meg. Vizsgán tanárnő kineveti az előtte vizsgázó és anyagot nem tudó gyereket. Aztán rákerül a sor, azt mondja: — nem tudom. Pedig tudja, csak nem jól. És kiküldik a teremből. És kirúgják az iskolából. És elküldik Kassából — Pöstyénbe. Hétszáz kilométer. De tovább bízik. Beszél az iskola igazgatóval. Ő ígéri, hogy visszaveszi csak írjon miniszternek, ír. Igazat és nem sablonnal. Egyszer kap telexet, jöjjön Kassába. Akkor már iszik és nem először. Már elvesztette „szüzességét" is. Már nem becsületes. Már lopott. Csak egyszer, de lopott.
Gyorsan elfelejt minden rosszat, rohan Kassába. Először haza, hogy újságolja feleségének a hírt. Együtt örülnek. Utána megy iskolába. Ott kap egy papírt Papíron egy címet. A cím nem kassai, a cím brnoi. Új laktanyának a címe.
Feleség azt mondja, nem akar munkás férjet. Nem gondol komolyan de mégis mondja. És ő veszi komolyan. Visszamegy Pöstyénbe. Még van három hete, hogy onnan elmenjen. Távolabb. Kilencszáz kilométerre. És akkor megismeri a lányt. Találkoznak bárban, folytatják ágyban. Lány beteg testileg, ő beteg lelkileg. És megszereti a lányt s a lány őt. Felejti a feleséget a lányért. Képes volna feleségétől elválni, de fiától soha. Brnoba megy s onnan Ostravába. Ott marad véglegesen, laktanyában, raktárban. Fiától hétszáz kilométer, leánytól négyszáz kilométer. Becsülettől millió kilométer. Betör, lop, rabol. Él éjszakában. És jár a lányhoz, Prágába. De itt is jönnek konfliktusok. Lány tizenkilencéves, türelmetlen, túl fiatal, hogy szeresse csak őt, ilyen messzi.
Veszekednek, elmegy, visszajön, megbocsát. Utána véglegesen összevesznek. De még azelőtt járnak Magyarországon, Budapesten, Gyönyörű három nap. Utolsó pillanatok köztük. Utána vége. Férfi gyűlöli az egész világot. Saját magát is.
Tovább lop. Van rengeteg pénze, van rengeteg nő. Hetente váltja az ágyat. Haza ritkán jár. Csak akkor ha nagyon hiányzik a fia. Karácsony előtt két héttel — 1985 karácsonya — közli feleségével, hogy elválik tőle. Feleség előtt azt gondolja viccel, aztán elhiszi. Sírva fakad és kéri, hogy ne menjen el. Hogy próbáljanak újra. Kér. És férfi rájön, hogy meg kell próbálni. Ő is sír. És újra kezdenek.
Visszamegy Osztravába. Tovább lop de már nem jár sűrűn bárokba. Kicsit még igen. És akkor mindig akad egy ismerős nő akivel már volt viszonya azelőtt. És megy vele. És akkor gondol ugyan feleségre de hiszi, hogy nem csinál semmi rosszat. Nem tehet arról, hogy szereti másik nőket is. Őket nem úgy mint a feleségét valami másért. És tovább nem törőd a gondolattal.
Tovább marad ragyogó házasság. Kívülről biztos az. Lehet, hogy belülről hibádzik de a feleség ezt nem érzi. Jön húsvét. Öt nap otthon. Vasárnap fiával, gyerekszínházban, hétfőn locsolják nőket. Csupa öröm. Elfelejti, hogy pont most figyelmeztette barátja, hogy gyanús a sok pénz. Miért is arra gondolni. Sebaj. Utána visszamegy Ostravába. Már kapunál mondják, hogy vigyázzon magára, nagyon gyanús valakinek. És akkor újra egy bolond ötlet. Elszökik, disszidál, kiviszi később a családot és kint kezd új életet. Valószínű Ausztráliában.
Magához vesz két tőrt, szolgálati pisztolyát, negyven lőszert, az aranyat amit ellopott, pénzt amit ellopott és elindul Magyarország felé. Gondol, hogy átmegye Magyarországon át Jugoszláviába, Görögországba és Ausztráliába. Első határ oké. Kis sztori, kis élvezet. Első városban szerez pénzt furcsa rablás-váltás módon. Fáradt. Utazik Budapestre. Először nem akar maradni aztán mégis elmegy szállodába. Szép szálloda, új ruha, másik volt piszkos határtól. Vacsora után egy kis drink és... Éjszakát nem tölti már szállodában és egyedül, de valahol privát lakáson és közönséges nővel. És elfogy pénz. Kurvák drágák, főleg ha az ember részeg. Másnap már nem részeg és gondolkodik. Nem akar elmenni szállodából fizetés nélkül, nem akarja, togy tudják, itt volt.
Első városban szerzett könnyen pénzt (Salgótarján) gondolta kipróbálja mégegyszer. Sikerül csak kevés a pénz. Próbál újra. És harmadszor. És nem ismer saját magára. Erőszak, gyilkosság. Most már muszály szökni. Fizetés nélkül. Kibír Szegedig, tovább már nem. Hiányzik a család, hiányzik a bátorság, hiányzik akarat. Hiányzik egy gondolat, miért?
És nem bír továbbmenni. Beül taxiba és akar Miskolcra, onnan haza. Felismerik és vége az útnak. Se oda se oda, itt maradsz. Jönnek emberek, kérdeznek, írnak, adnak cigit. Férfi beszél. Később gondolkodik. Sír. Újra gondolkodik. Újra sír. Utána már nem sír. Vár. Nyugodt, tudja mire vár. Újra szedi gyümölcsöket. Saját munka gyümölcsöket. »A Magyar Népköztársaság nevében Fővárosi Bíróság ítél Ladislav Ambruzt halálra.Gyümölcs. Keserű. És mégis fizet. Már férfi..."
Következik: Az újságíró feljegyzései * Ítélet * Ítélet után * Beszélgetés a börtönben * Epilóg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése