2012. december 16., vasárnap

Kodály és az Öregek


Vámos László: A 80 éves Kodály
Ma reggel úgy fogadott internetes böngészőm nyitólapja (a Google), hogy az átmeneti rajzaplikációból az derült ki: Kodály Zoltán 130 éves lenne, ha még élne. Szerencsére, a szelleme él, s talán elevenebb, mint valaha.

Szívszorító ezen az évfordulón előbányászni Weöres Sándor megrendítő versét, amit a Mesternek ajánlott valamikor, 1933-ban, amikor jóformán még diáksapkát viselt.




Weöres Sándor:
ÖREGEK 
Kodály Zoltán mesternek

Oly árvák ők mind, az öregek.

Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé --
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban --
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízüen --
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jónapot, bácsi."

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."

Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata --
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:

  "No gyere, tedd le."

A történetnek pedig folytatása van, mert Kodály mester nem maradt érzéketlen a gesztustól, s így kommentálta a neki dedikált verset:

""Weöres Sándor verseiben még mindig csörgedezik valami a magyar ritmusból, ő egyike annak a kevés magyar költőnek, aki sejti, hogy a magyar versnek nem szabad elszakítani a szálait, ami a magyar muzsikához köti. Még nem ismertem, mikor egy újságban, gondolom, a Pesti Hírlapban megjelent az Öregek, az ő arcképével, akkor még diák volt, diáksapkás képe volt ott. A vers mindjárt megkapott, mert ritkán hallani ilyen őszinte érzést, és főleg fiatal embertől, az öregek iránti szánalmat."

A kommentáláson túl Kodály egyúttal meg is zenésítette az Öregek-et, alább hallgathatjuk a jútubról letöltve, az Ars Nova Sacra Énekegyüttes előadásában, vezényel: Párkai István




Ráadásként - szintén a jútubról - Erdélyi-Szabó Zsuzsanna videóetüdjét láthatjuk-hallhatjuk: a döbbenetes jelenethez szuggesztíven elmondja nekünk az egész verset... (Bakter B.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése