»Soh'se halunk meg!...«.

2011. május 16-án került az aranytalicskába egy Mitől vidám egy Vidám temető c. bejegyzés, a máramarosi Szaplonca község egyre népszerűbb egzotikus néprajzi látványosságáról, a helybeli vidám temetőről. Amelynek faragott fejfáira tréfás népi naiv festményeket és versezeteket farag, illetve pingál - a hagyományoknak megfelelően - a Pătraş mester munkáját tovább folytató szaki.

Nemrégiben került kezembe a valamikor Budapesten élt ROSNER ÁRMIN Humoros sírversek gyűjteménye (1937, Kő és Műkő Kiadása). A szerző-szerkesztőnek hosszú időn át sikeres vállalkozása volt a budapesti Fiumei sírkert szomszédságában, a cégtábláján ez állt:  ÉPITŐ-, CEMENTÁRU-, KŐFARAGÓ-, SZOBRÁSZ- ÉS MŰKŐIPARI ANYAGOK ÉS KELLÉKEK SZAKÜZLETE – BUDAPEST. Rosner Ármintól nem csak ez a könyvecske maradt fenn: a harmincas évek közepén a szerkesztésében jelent meg A modern síremlék c. szakkönyv (Budapest, 1932). Azt is tudni róla, hogy már a huszadik század elején támogató előfizetője volt az Erdélyi Gyopár c. turista folyóiratnak, továbbá hogy nevéhez és tevékenységéhez fűződik a fiumei sírkert korszerűsítése és módszertani irányítása, aminek egyik szorgalmazója. Üzleti tevékenysége így összefonódik a temetőkultúrával is, ami egy teljes életet és a vele járó megbecsülést biztosít számára.

Sírvers-tudományából, illetve -gyűjteményéből válogattam egy csokorra valót.

Az előszóból: "Gyermekkorom óta járom a temetőket. És bevallom, nem mindig érdekeltek a halottak. Takarhatott felőlem a sírhant költőt, művészt, hőst, mágnást vagy politikust: elsősorban a sírhant fölötti értéket néztem. A sírkövet és annak architektúráját, a feliratot és annak tartalmát, a betűt és annak formáját. Ez a témakör foglalkoztatott mindig és ezeket dolgoztam fel eddigi munkáimban." 

A sírkövesek hitvallása is lehet: »A sírköves csak úgy tud megélni, ha más előbb meghal.« 

Sírkövesbölcsesség, á lá Rosner Ármin: "Mindenki egyforma a holtak birodalmában — a föld alatt. Itt nincs versengés és nincs versenytárs. Itt nem ismerni mostohát, de anyóst sem. Itt csak egykori boldog vagy boldogtalan emberek élettelen teste pihen."

A régi sírversekről: "Egy egész világot jelentettek. Rövidek, szabatosak, költőiek és mégis komolyak. Milyen egyszerű és sokatmondó például Reviczky Gyula sirkövén e néhány szó: »A világ csak hangulat...« "

A gyűjteménybe felvett magyar sírversek humoráról: "Hogy mi bennük a humor s hogy mennyi a tréfa, öngúny, vagy keserűség, azt lehet vitatni. De hogy valamennyiből a sajátos magyar néplélek száll az olvasó felé, az a derűs, megbékélt, angyali türelmes lélek, melyet annyira szeretünk a magyar parasztmesékben és népballadákban, az kétségtelen."

Rosner Ármin pedig  melegen tanácsolja: "A temető költészetének humoros sírvirágai olvasásánál gondoljunk inkább a magyar ember kedélyes mondására: »Soh'se halunk meg!...«. "

Itt nyugszik egy kappan-
Hangú falubakter, 
Kinek a hangszálát 
Ellepte a baktere-
Ium, bár a doktor 
Több recepiszt irkált, 
Mind hasztalan, mer már 
Többet ö nem keált. (Hajdúnánás)

Én nem ittam vizet, 
Szöllőhegyem megvótt, 
De a filakszéra 
Taval megette vót, 
Én meg búságomba, 
Minthogy a bor drága, 
Letettem a lelkem 
Istennek markába. (Tokaj)

Amik vagytok, 
Voltunk mi, 
Amik vagyunk, 
Lesztek ti, 
Ti rátok is egy sír vár, 
Ha a végóratok lejár. (Berkesz)

Itt nyugszik a feleségem, 
Az Istennek hála, 
Amig élt: a pergő nyelve 
Sosem pihent nála. 
Jámbor utas: tágujjál el 
Mihamarabb innét, 
Mert felébred és a veszekedést 
Veled kezdi ismét. (Rakamaz)

Itt nyugszik Banádi Péter 
Exekutor élt 66 évet. 
E sírkövet hálából emelték 
Az adózó polgárok. (Léva)

Hogyha szőlni tudnék 
Áztat szólanék 
Ne rijjatok mán, 
Hiszen nincs nyavajám! (Alsó-Nádasd)

Ejnye komám, Kanál Vendel, 
Hogy elbánt a Halál kenddel, 
Dehát a már régi divat, 
így jár az, kit az Ur hivat. (Perha)

Itt nyugszik férjem, 
Ki volt szabó mester, 
Hátra hagyott engem 
öt árva gyermekkel, 
Jöjjenek el hozzám 
Sok megrendeléssel. (Nyírbakta)

Itt nyugszik 
Istenben boldogult 
Csikós Zsófia, 
sz. 1872. — mh. 1907., 
Siratja kis fia János, 
Készítette Rosenthal Simon. (Brassó)

Élete volt bizonytalan, 
Halála volt biztos. (Kecskemét)

Meghalt a kis Fütyöri, 
Nem fog többet fütyölni, 
Fütyölve ment az égbe, 
Nem jó lakni Gégénybe. (Gégény) 

Sokáig taposta Papp Pál a föld hátát, 
Kőnigratzi hadban ellőtték fél lábát. 
Kétséges, kétséges felér-e a mennybe, 
Szegény a mankóját itten felejtette. (Keresztúr)

Itt nyugszik 
Nagyméltóságos 
GRÓF WALDSTEIN JÁNOS 
parádés kocsisának 
5 éves unokája 
Köcsög Palika (Bozók)

Itt nyugszik Anton Hegedős, 
Békén szelid, a harcban hős, 
Angyal volt ő az életben, 
S káplár a negyedik ezredben. (Nagyvárad)

Én Tuba András, 
E sírba tértem, 
Sajátul lakom, 
Nem pedig bérben. (Tolcsva)

Ami vagy, az voltam, 
Ami vagyok, az leszel! (Budapest)

Éltem és meghaltam, 
Mit akartok még? 
Tiétek e kis föld, 
Enyém a nagy ég! (Kiskend)

Itt nyugszik a jámbor 
Szatmári nagy kántor, 
Nem gyáva de bátor, 
öngyilkos ámbátor. (Szatmár)

És végül, ráadásként, ugyanebből a gyűjteményből, két jellegzetesen amerikai sírvers:

»Itt nyugszik Jack Sidney. Sofőr volt 
és egyszer gyufát gyújtott, hogy meg-
nézze, van-e még benzin a tartályban. 
Volt. Megholt.« 

Haláláig minden foga megvolt. 
»Epy« fogkrémet használt, míg megholt. 

Összeállította: Bakter Bálint