2014. augusztus 23., szombat

Petőfi-adomák - 7 (szintén bónusz, de már nem sokáig)

Úti kaland

Ahol Petőfiék megszálltak: a Sas-fogadó
Esküvő után tudvalevőleg Teleki Sándor koltói kastélyába vitte fiatal feleségét Petőfi. Egy kis kalandjuk is volt az útban. Nagybányán innen Misztótfaluban, eltört egyik kereke a kocsijuknak. Mint egyik versében megjegyzi Petőfi :

De nem hiszem, hogy a nagy
Áldás-súly törte le,
Azon áldásnak súlya,
A mellyel engemet
Ipám s napám magoktól
Eleresztettenek.

Felesége csak mosolyogta a bajt; de Petőfit szertelen bosszantá a dolog s félrement, hogy felesége ne hallja, és ott kedvére kikáromkodta magát. Egyéb következménye nem lett a balesetnek, csak hogy a késedelem miatt másnap érhettek Koltóra. Az éjszakát Nagybányán töltötték a fogadóban.
(Petőfi, Uti levelek.)

A mézeshetek

Szeptember első napjaiban egy este éppen vacsoránál ült Teleki Sándor titkárával, Harayval, midőn egyszer csak betoppan Petőfi. Nem várták, mert rendesen tudatni szokta jövetelét s igy annál kedvesebb volt a meglepetés. Leült az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mindjárt észrevette Teleki, hogy valami nyomja a szivét. Vacsora után félrehivja a házigazdát s azt mondja neki:
— Beszédem van veled négyszemközt.
Teleki bevezette a szomszédszobába.
— Druszám, — kezdé Petőfi, — nagy kérésem van hozzád.
— Ki vele, állunk elébe.
— Szeretném a mézesheteket nálad, Koltón tölteni.
— Hát ki mondja, hogy ne töltsd?
— De ez nem elég. Eredj el te is hazulról. Egyedül akarok lenni: ne lássa senki boldogságomat.
— Lehet; úgy is szüleimhez szándékozom menni, nagy örömet szerzesz nekik, hogy elküldesz. Mikor menjek?
— Majd megírom a napját; de hát még ez sem elég. Küldj el mindenkit a háztól!
— Az istállókból is?
— Nem, csak a háztól.
— Szívesen ; a szakács marad a feleségével, mert asszony nélkül nem hagyom feleségedet s ennetek is csak kell, mert turbékolásból nem éltek meg.
— Köszönöm!
Pár nap alatt üres volt a koltói ház, csak a szakács és szakácsné várták a Petőfi-párt.
Október 14-diki kelettel azt irja a költő Kerényi Frigyesnek:
„ — néhány nap múlva indulunk Pest felé. Itt hagyjuk Koltót, az örökké kedves emlékű Koltót, hol oly édes heteket tölténk, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni csak képes..."
(Teleki, Egyről-másról.)


A Talpra magyar születése

Az ifjúság 1848 márczius 14-én este a Pilvax- kávéházban vette hirét a bécsi forradalomnak. Éjfél felé volt. Vajda János bezárta az ajtókat, hogy határozat nélkül el ne széledjenek. S megállapították, hogy mit fognak tenni másnap: márczius 15-én.
Petőfinek is volt valamije másnapra. Egy összehajtott papirost vesz el. A „Nemzeti dal" kézirata. Egy jurátus, Szikra Ferencz bele pislant s meglátja a költemény első sorát: „Rajta magyar, hi a haza!"
— Barátom! — szólt a költőhöz, — előbb talpra kell állítani a magyart, aztán — rajta!
Petőfi hallgatott a jó tanácsra, megváltoztatta az első sort s másnap az egész országon végig harsogott a „Talpra magyar!"
(Thallóczy L.)

Átlátott a szitán

A 12 pont proklamácziója után Petőfi, Bulyovszky, Jókai s még vagy húszan betértek egy vendéglőbe egy kis áldomásra. Persze rózsás volt a hangulat. Csak úgy ömlött a felköszöntő, se szeri, se száma. Petőfi ezalatt igen komolyan tárgyalt valami fölött Bulyovszkyval. Egyszer csak felhangzik húsz torokból:
— Halljuk Petőfit! Halljuk!
Petőfi meglepetten fordul feléjük, aztán mosolyogva szólott hozzájuk:
— Ejnye, ejnye! Hát már megint inni akartok ?

A megbosszult czenzor

Midőn Petőfi végre Pestre vitte fiatal nejét, Kolozsvárt is útjába ejtette. Elutazása előtt való napon este a színházban el akarta szavalni „Erdélyben" czimü költeményét s ezt Feleki igazgató a szinlapon közhírré is tette. Petőfi nem akarta költeménye czimét előre megmondani ; Feleki azonban figyelmeztette, hogy csak a czenzor engedélyével szavalhat, aki bizonyára követelni fogja a költemény előzetes bemutatását. Ugy is történt. A czenzor, egy kegyesrendi pap, megüzente Felekinek, hogy csak előleges czenzura mellett engedheti meg a költemény elszavalását. Erre Petőfi is elment hozzá Felekivel; de neki sem akarta a költeményt megmutatni, mire a szavalatot betiltotta. A költő keményen kikelt a czenzor ellen, indulatos szóváltásba keveredett vele, melynek végén Petőfi azzal vált el tőle, hogy mégis csak elszavalja versét.
Feleki igyekezett őt lebeszélni róla s a költő látszólag bele is nyugodott; de midőn este az I. felvonás végén a függöny lehullt, váratlanul kilépett az előfüggöny elé , s nagy tapsvihar között bocsánatot kért a közönségtől, hogy nem szavalhat.
— Mert, — monda a jelenlevő czenzorra mutatva, — ez az úr nem engedi meg ; de eljön még neki is a napja.
A czenzor a közönség gúnykaczaja közt vonult ki a színházból.

A féltékeny férj

Szendrey Júlia ünnepelt szépség volt Szatmár megyében, akit az udvarlók egész serege valósággal körülrajongott. Ezek közé tartozott Pap Zsigmond is, akivel Petőfi még Pesten kötött szoros barátságot. Midőn a Koltón töltött mézeshetek után a fiatal házasok elfoglalták Dohány-utczai lakásukat, az egykori tüzes udvarló, Pap Zsigmond, ki újra felkerült a fővárosba, egy izben meglátogatta a fiatal párt. A látogatás után Petőfi egészen a kapuig lekísérte barátját s ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőle:
— Látogass meg bennünket, Zsiga, máskor is, de csak olyankor, — tette hozzá tréfásan mosolyogva, — amikor én is itthon vagyok.
(Pap Zs. elbeszélése után.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése