2012. január 19., csütörtök

A kidobott dáma (15)

Elekes Ferenc
ITATÁS



Amikor erre a Bene-képre reá tekintek, egy Kányádi vers jut eszembe. A Nagyküküllő című. Régen írta ezt a verset Kányádi, még ezerkilencszázötvenhatban. Jó kis dátum, maradjon közöttünk. De jó a vers is. Íme :

Nagyküküllő

Nagy a világ! S a földgömbre,
milyen igazságtalanság,
kis folyónkat, a Nagyküküllőt,
bizony, reá sem rajzolták.

Pedig tudjátok meg:
szép szelíd hegyek
öléből,
jószagú fenyők
tövéből
fakad, és úgy foly,
akárcsak egy Neruda-verssor:
szabadon, s mégis mértéket tartva.
Igaz, hajók nem úsznak rajta,
csak jó komáim, a virtuskodó
székely legények
úsztatják benne lovaikat.
De lejjebb
a kendervető-fáták
dojnákat tudnak róla.

S a vén fűzfák lehajló
ágaiba fogózva
vízszagú nyári éjszakákon,
mikor csak a csillagok látják,
benne visongnak, lubickolnak
a kényes-testű szász leánykák.

S a földgömbre
hát nem igazságtalanság?
kis folyónkat, a Nagyküküllőt,
még csak reá sem rajzolták.

Három kicsi, dolgos nép
sorsát egybe mossa,
s mire észrevennétek,
kisebb testvérét kézenfogva,
beletáncolja magát
a Marosba.

1956

Az meglehet, hogy ezek a Bene József-féle lovak nem a Nagyküküllő vizét isszák, de ez nem jelent semmit. Ihatnák azt is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése