2012. január 20., péntek

A kidobott dáma (16)

Elekes Ferenc
ITTHON HIÁBA NYÚJTÓZKODOTT



Friss árverési katalógust nézegetek. Német. Tele van általam soha nem hallott nevekkel. Futólag nézem át, de egyszer szemembe ötlik egy név: Incze Ferenc. Mellette nagyméretű festmény. Nyújtózkodó, égbenéző, széttárt karú alak. Ez ő. Milyen érdekes, itthon hiába nyújtózkodott, a kolozsvári festőtársadalom őt sokáig be nem fogadta. Pedig ott volt közöttük, évtizedeken át. Olykor a sétatéren lehetett látni, vagy más festők kiállításain. Szomorúan. Kiállított időnként, de képei szinte visszhangtalanul maradtak. Utoljára talán a Korunk Galériában szerepelt, ahol hagyatékát méltányolták.

Túlságosan új stílust alkotott, a szürrealista, önmagába forduló, tükörbenéző képei láttán pályatársai elfordultak tőle.

Talán megérteni sem próbálta őt senki, soha. Néhányan csak akkor kapták fel a fejüket, amikor 1973-ban, a Francia Képzőművészek Szalonja 300. évfordulójának alkalmából, munkája elismeréseképpen, ezüstéremmel tüntették ki, és a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagjává választották.

Bevallom, én is fölkaptam a fejem most, a német katalógus láttán. Ha nem egyébért, azért, mert az én társaságomban is van egy Incze-kép. Ezen is nyújtózkodó alakok láthatók, de ez már nem önarckép, legföntebb az a kicsiny alak lehet ő, a festő, aki ott van a kép alján, s aki felé mintha démonok hajolnának le. Hogy őt fölemeljék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése