2012. január 7., szombat

Süni a ködben


Egy nem mindennapi animációs film elé

Az 1940-ben született Jurij Norstein 1973-ra készítette el első önálló filmjét, A róka és a nyúl címmel. Korábban is dolgozott már, mint társrendező és animátor (vagyis mozgástervező, aki életet lehel a holt rajzokba, tárgyakba)... A róka és a nyúl után következett A kócsag és a gém című költői népmesefeldolgozás, majd a Süni a ködben, s négyévi szünet után, 1979-ben a mintegy félórás Mesék meséje. E filmekkel Norstein a világ legjobb rajzfilmrendezői közé emelkedett, s ezt az is bizonyítja, hogy négy önálló filmjére eddig tizenöt díjat kapott, többek között New Yorkban, Annecy-ben, Zágrábban, Lille-ben, Oberhausenben.

...Vajon mi adja a Mesék meséje vagy a Süni a ködben varázsát, mi az, ami már az első kockáktól kezdve rabul ejt? Először is: a szakmai tökély. Sok hollywoodi játékfilm kitűnően indul, hiszen először a mű ragyogó szövete tűnik szembe, ha aztán mindenestül ki is dobhatjuk. Norstein végig kézben tartja anyagát, és humanista mondanivalója teljesen azonosul a formával. Ez a professzionizmus azonban nem a korábban említett animációs filmek illúziókeltő mesterkedése, hanem hangok, színek, formák, mélység és mozgás tökéletes összhangja. Norstein láthatólag meg akarja – és meg is tudja – csinálni mindazt, amit elképzelt; semmit sem áldoz föl valamely extrém gondolat kifejtése vagy a végső poén kedvéért...

... Talán a festészet bonyolult vizuális élménye volt az, amely arra késztette Norsteint, hogy a kép és idő tökéletes egybehangolásával másokénál intenzívebb részletszépségeket hívjon életre, amelyek mindig visszahúznak a filmhez, vágyunk rá, hogy láthassuk őket, és kifürkészhessük titkaikat...

...Norstein fittyet hány a szakmai intelmeknek, amelyek óvnak különböző animációs technikák egybeolvasztásától; hol rajzolt almát, hol valódi almát használ, fényképet kever rajzzal, rajzot papírkivágással, valódi tűznél süti a papírkrumplit, s ki tudja hányféle előtétet, lágyítót használ, ráexponálást és más trükköt kever boszorkányosan. Mert mindez természetesnek hat, és ez eddig talán még senkinek sem sikerült...

...A Süni a ködben és a Mesék meséje az őszinte világra-ámulást jeleníti meg. Ehhez kapcsolódik Norstein formai megoldása, hogy a hátteret lépteti elő főszereplővé. Hiszen jobbára azt látjuk, amit az eltévedt Süni, vagy a (szimbólumszerű) kisfarkas jártában-keltében. Lírai montázs ez a bennünket körülvevő térről...

... Bár Jurij Norstein filmjeinek erénye éppen az, hogy a hogyan még nem fedi el a miértet, az eszközök tökéletesítésével járó telítettség azonban az ő filmjeit is fenyegeti, mint ahogy a túlérés fenyegette a reneszánsz festményeit.

De egyelőre ez legyen a legnagyobb gondunk.

(Lásd: Lajta Gábor - A mese és eszközei. Jurij Norsteinről )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése