2012. január 30., hétfő

A kidobott dáma (24)

Elekes Ferenc
VELENCE



Ha nem jártam volna Velencében, most tapsikolnék e kép láttán, mondván csak úgy, magamban, Istenem, milyen szép lehet ez a város: Dodge palota, Sóhajok hídja, gondolák, melyek csak úgy ringanak a vízen, míg egymást nézik a szerelmesek , mediterrán éghajlat, mohák szaga a szélben, jó lenne bejárni a híres tereket, a galériákat, múzeumokat, megállni a Dózse palota előtt, emlékezni Piavéra, s a Pó folyóra, végig ringatózni a Canale Grandén egy piciny csónakon, de már jártam itt, a lagúnák városában, üres zsebbel álltam egy pizza-illatú vendéglő előtt és Babits sorai jutottak eszembe, midőn Zrinyire emlékezik:

Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam,
valaha réges-rég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a rosszban
Fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar
ide vágy vissza a földről, hol bármi sorsban
élni és halni kell; mely ápol s eltakar”.
(Részlet, 1908)

Sok minden jutott eszembe nékem ott állván, könyvcímeket idéztem föl, például Utas és holdvilág (Szerb Antal), Halál Velencében (Thomas Mann), Lagúnák (Passuth László), megtölthetném ezt a papírt csupán azon írók neveivel, akik Velencét nem hagyták ki műveikből, de nem töltöm meg, s azt sem sorolom föl, hány derék művész festette meg e várost, annak palotáit, tereit és vízből való "útjait", a hidakról nem is beszélve.

Itt ez a festmény. Aláírás: Szabó L. Lexikonok csupán csak pár sort írnak róla.

Néhány évvel ezelőtt láttam egy árverési katalógusban hasonló festményt, ezzel az aláírással. Azóta semmit nem hallottam róla, más munkáját nem láttam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése