2012. január 21., szombat

A kidobott dáma (18)

Elekes Ferenc
CSÁNGÓ MADONNA


A guadalupei jelenésről szóló első beszámolók szerint Juan Diego, egy közrangú megkeresztelt indián 1531. december 9-én – mindössze egy évtizeddel azután, hogy a spanyolok elfoglalták Tenochtitlánt – találkozott a Szűzzel a Tepeyac dombon. A Szűz Nahuatl nyelven azt kérte, azon a helyen építsenek apátságot, de amikor Juan Diego ezt elmondta Juan de Zumárraga püspöknek, az valamilyen csodás jelet kért a történet igazolására. Ekkor a Szűz azt mondta Juan Diegónak, gyűjtsön virágot a dombról. 


Tél volt, amikor nem nyílnak virágok, az indián mégis rózsákat talált és tilmájába gyűjtötte, majd átadta őket a püspöknek. Amikor a rózsák kihullottak a lepelből, a ruhán ottmaradt a Guadalupei Szűz képének lenyomata. 

A fenti sorokat a Wikipédiából vettem, mert szépnek találom ezt a téli virágszedést, mely Mexikóvároshoz kötődik, de fordulhattam volna a Bibliához is, vagy a régi és új művészetekhez. Rengeteg adoma, dogma, feltételezés, kinyilatkozás övezi azt a fogalmat, amit röviden szólva Madonna jelenségként tárgyalhatnánk a végtelenségig.

Csángó madonnának neveztem el ezt a festményt, amelynek szerzőjét nem ismerem, csak azt látom ezen a képen, hogy ennek a lánynak az arckifejezése figyelemre méltó. Sok szépséget, nyugalmat áraszt ez az arc, kezeit nézvén elképzelem e gyönyörű teremtés hézköznapjait, a csángó hétköznapokat, amikor ez a lány épp ruhát mos, tereget, vagy kapál a kicsiny kertben, s elképzelem az ünnepeket is, midőn magára ölti a virágokkal hímzett ruháját, s végigmegy a falu főutcáján egy vasárnap délután.

Kár, hogy semmit nem tudok a kép festőjéről. Azzal vigasztalom magam, hogy igazi mester készíthette, ihletett pillanatában, amikor képzeletében virágok nyíltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése