2012. január 28., szombat

A kidobott dáma (23)

Elekes Ferenc
CSAVARGÓ



Kasznár Ring Jenő képe Villon sorait juttatja eszembe:„Tanultam volna, ó Egek, Ifjúságom bolond korában, Ízlett volna a becsület, Volna most házam, puha ágyam! De én? Az iskola megett Csavarogtam, bitang fiú...”– olvashatjuk évekkel később íródott sorait a Nagy Testamentumban.

Sok Kasznár-festményen látni csavargókat. Ezek általában vagy cigarettáznak, vagy szivaroznak. Úgy látszik, Bécsben és Münchenben összehozta őt a sors a csavargókkal. Főként az „úri “ csavargókkal hozta őt össze a sors, olyanokkal, akik nem felejtettek el nyakkendőt kötni, vagy valami sálat vetni a nyakukba, mielőtt kilépnének az utcára. Csavarogni, persze. A bohém-élet mindig is vonzotta a legtöbb festőt, még Mednyánszki bárót is vonzotta, legalábbis annyira, hogy néhányat megfestett közülük. Persze, ezek az “úri “ csavargók inkább kalandos természetű emberek voltak, nem kimondottan hajléktalanok, mint amilyeneket manapság látni a világ nagyvárosaiban. Mindegy, mely nagyvárosba megyünk, ott látni őket kéregetvén, ingyen-kosztért sorba állva.

Kasznár szerette a csavargókat. De festett ő szép csendéleteket, virágokkal tele aranyozott vázákat, festett faluszéleket is, de a legjobb képei a csavargókról készültek. Ezt tapasztaltam.

Én is kedvelem a csavargókat. ifjúságom néhány éve jut eszembe róluk, amikor nem kellett örökösen sietni valahová, amikor kedvemre bámészkodhattam ott, ahol épp jártam. Csak úgy, menni a menésért, az volt a szép. Ahogy a költő írja: “Álmos bakterek igazítanak el az állomásokon”. Az volt a szép…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése