2010. november 1., hétfő

Egmont a romokon

video

Sergiu Celibidache: aki hitt az egyszeriben

Sergiu Celibidache Roman városában született, 1912. június 28-án. Négy évesen zongorázni tanult, majd zenei tanulmányai mellett filozófiát és matematikát is tanult Bukarestben, majd Párizsban. A Friedrich Wilhelm Egyetemen Heinz Tiessentől tanult zeneszerzést, karmesterséget pedig Walter Gmeindl-től. Emellett bejárt Eduard Spranger és Nicolai Hartmann filozófia kurzusaira, illetve Arnold Schering és Georg Schünemann zenetudományi szemináriumaira is. A háború előtti utolsó évben megismerkedett Mönch Martin Steinke buddhista szerzetessel, aki bevezette a zen-buddhizmus gondolatvilágába. A találkozás nagy hatást gyakorolt életszemléletére.

Celibidache a 20. század kiemelkedő karmester egyénisége volt. A világ legjobb zenekarait vezényelte és sosem volt hajlandó kompromisszumokra, ha egy-egy mű értelmezéséről volt szó. Az általa vezényelt zeneművek egészét szerette volna megmutatni közönségének, ezért gyakran a megszokottnál jóval lassabb tempóban dirigált előadásain, hogy egy-egy mű apró nüanszai is eljussanak a hallgatókhoz. Emellett a gyorsabb részeket -amelyek megkövetelték a tempóbeli különbséget- nem félt kissé gyorsabban játszani a megszokottól.

Nem kedvelte a lemezfelvételeket. Hitt benne, hogy a koncertélmény egyszeri és megismételhetetlen, és azt felvételen megörökíteni lehetetlen. Kedvelt hasonlata volt, hogy felvételt hallgatni olyan, mintha valaki Brigitte Bardot fotójával bújna ágyba.

Különleges vezénylési stílusával és hallatlan előadói szuggesztivitásával karmester-tanárként is beírta magát a zenetörténetbe. Gyakran tartott mesterkurzusokat (több kurzusa teljesen nyitott volt és díjmentes), és az ezeken résztvevő karmesterek elmondásuk szerint többet tanultak pusztán abból, ha egy órán keresztül nézhették vezénylését, mint fél év alatt a zeneakadémiai kurzusokon.

Karmesteri pályafutása 1945-ben indult be, amikor megnyerte a Berlini Rádió Zenekarának karmesterversenyét. 1946-ban kinevezték a zenekar vezető karmesterévé, és az ezt követő 10 évben 414 koncertet vezényelt az együttes élén. Ugyancsak 1946-ban ismerkedett meg Wilhelm Furtwänglerrel, és ekkor kezdett tanítani a Berlini Nemzetközi Zenei Intézetben. Furtwänglert akkoriban azzal vádolták, hogy szimpatizál a nácikkal, ezért eltiltották a vezényléstől, de Celibidache kiállt mellette és 1948-ban közösen vezették a Berlini Filharmonikusok háború utáni első külföldi turnéját Londonban. 1952-ben Furtwängler visszakapta a zenekar vezető karmesteri posztját, Celibidache pedig a következő évtizedben olasz, francia, osztrák zenekarokat vezényelt, illetve Dél-Amerikában turnézott. Számos díjat és elismerést kapott kritikusoktól, intézményektől és állami vezetőktől, és a világ szinte valamennyi jelentős zenekarának élén fellépett.
Celibidache vezényel / Fotó Szász Adrián

1979-től haláláig a Müncheni Filharmonikus Zenekar vezető karmestere volt. Élete utolsó évtizedében a legjelentősebb karmesterek egyikeként tartották számon, a Müncheni Zenekar élén a világ minden táját bejárta. Élete utolsó koncertjét 1996. június 4-én vezényelte. Két és fél hónappal később, augusztus 15-én, szülővárosában hunyt el. (http://www.klasszikradio.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése