2010. november 18., csütörtök

A nagy utaz(tat)ás

Cirka két hete dédelgetem egy fájlraktárban Presser Gábor örökszép dalát, amelyet szinte önkéntelenül és majd mindig dúdolok magamban, valahányszor lelkemben útra készülök. Van benne néhány fordulat ugyanis, ami annyira nyakon ragadja a lényeget, hogy utána szinte minden szó fölösleges. Csakhogy az egy más előadás, de érdemes azt is meghallgatni. Ezen Presser talányos dallamvezetése a domináns...

video

De Presseren némileg túl, nem szabad elfeledkeznünk Jorge Semprún A nagy utazás című Goncourt-díjas regényéről, amiről sokan állítják, hogy a huszadik század alapregénye. A hatvanas években berobbant író és műve azért "ércnél maradandóbb", mert úgy mutatja be a második világháborús lágerélet minden lényegét-mocskát, hogy abba beleférnek áldozatok és ellenállók, élők és holtak, foglyok és őrzőik, olyanok, akiket akaratuk ellenére utaztattak és olyanok, akik tudatosan vállalták a kényszerű utazást: nem akartak csak azért meghalni, mert valakik áldozatoknak és bűnbakoknak szemelték ki őket. Ha meg kell halni, haljunk meg értelmesen, hasznosan - ha meg el kell utazni, akkor éljük át úgy azt a nagy utazást, hogy két lábra állhassunk az út végén. (bakter)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése