2010. november 17., szerda

El-vitorláztam...

Mehetnékem-utazhatnékom támadt az imént, úgy tört rám, mint egy forgószél; ahogy a számumot szokták leírni nagyhíres utazók - hát éppen olyan. Kínzó, mint a kitörni akaró vágy, vagy a csillapíthatatlan szomjúság.

Azt is megszokta az ember régóta, hogy ilyenkor legjobb a pótcselekvés. Keresni valamit, amiben feloldódik a belülről feszítő erők terrorja. A net többek között erre is kitűnő esélyeket nyújt.

Találtam egy verset és egy vidám, kalandos filmecskét. Mindkettő ugyanarról szól: széllel száguldani a vizen. A szabad siklás a sós permetű végtelenség fölött. Ne is csináljatok egyebet: nézzétek meg a filmet, olvassátok el a verset.

Mert én el-vitorláztam... (bakter)

A film címe: 30 csomó felett szép az élet

video

És a vers:


Henri Michaux
VIGYETEK EL

Vigyetek el egy vitorlás naszádon,
egy ócska, kedves vitorlás naszádon,
az orrán, vagy, mit bánom, a habokban,
csak veszítsetek el messze, de messze.

Egy másik század kocsijában.
A hó csalóka bársonyában.
Egy-két kutya lehelletében.
A holt avar tünékeny seregében.

Vigyetek el csókokban, de vigyázva.
A táguló és szűkülő tüdőkben.
Tenyerek szőnyegén és mosolyukban.
Hosszú csontok és izületek folyosóin.

Vigyetek el, vagy inkább rejtsetek el.

Somlyó György fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése