2010. november 28., vasárnap

Sima jégen ski-utazó...

Ha érdekel valakit, én az ötvenes évek elején tanultam meg (úgy--ahogy) sízni, illetve akkor sikerült elkerülni, hogy olyanokat essek, mint egy nagykabát. Kis, semmi dombon gyakorlatoztam, de milyen iszonyú nehéz volt a pár másodperces lesiklás után visszakapaszkodni a tetőre! Taknyam-nyálam egybefolyt a bosszúságtól és a kínlódástól.

Nem is tudom, hogy tanulnak meg a bajnokok olyan gyönyörűen siklani, hogy öröm nézni. Most is, az Eurosporton valami síugró világbajnokság zajlik, azok ám a szupermenek, akik az óriási csúszkákon lesiklanak és nagyot ugranak-repülnek a havas szakadék fölött.

Kezdetben vala a hótalp... Ez Észak-Amerikából való
A magyarok - úgy olvastam - tudvalevőleg 1838-ban olvashattak először e fura időtöltésről a Regélő c. újságban, mégpedig azt, hogy egy bergeni fiatalember norvég csúszkákon körbefutotta a pesti vásárpiacot. A következő dátum már 1892, amikor is  Chernelházi Chernel István ornitológus és barátai tettek próbát Kőszegen és a Kis Svábhegyen. Az első síversenyt 1896-ban tartották (Szabadka és Újvidék között), de magyar síklub csak 1908-ban alakult először és akkor nálunk még úgy hívták a sportot, idegenesen, hogy "ski" - ahogy egy korabeli újságcikkben is olvasható...


Tél Norvégiában (1907 február)

Mikor a völgyektől, hegyektől hullámos Norvégiában leesik az első hó, mikor a szakadékokat, zuhatagokat, sziklatornyokat ragyogó tiszta fehér lepel borítja el s mikor a sűrű tölgyek, karcsú fenyők ágai kristályoktól és gyöngyportól megrakodva hajladoznak és a mikor a turisták végkép kitakarodtak már az országból, akkor a norvég olyasvalamit gondol magában: miénk a világ! Elő a ski-t, a szánkót, a hóczipőt, korcsolyát, vadászfegyvert, aztán apraja, nagyja, fiatalja, öregje kipirult arczczal lihegő ajakkal elindul a hóban szerteszéjjel.


Christiániában, a skandináv államok legszebb városában űzik a téli sportot legélénkebben Európában.


A város nyugati hátterében emelkedik a hegység, mely több csúcsra és hajlásra oszlik, ezek vannak aztán elnevezve Holmenkollen, Voscenkollen és Frognerzaeleran-eknek. Nyáron turisták ődörögnek rajta, télen azonba ide tódul egész Norvégia, sőt a svédek is, kik pazar fényűzéssel jelennek meg a téli évadban Christiániában.


Pompás szánkó-fogatok repülnek keresztül-kasul az egész városon. Skival, szánkóval csapatostul törtetnek az emberek ki a szabadba. Megkezdődnek a jégünnepélyek, különféle versenyek, melyekben szegény, vagy gazdag egyaránt részt vesz. Ilyenek a jég-dzsidások, kik apró szánkákat jégdzsidákkal tolnak maguk alatt. Leghíresebbek a ski-ugró-versenyek. Egy ilyen napon – rendszerint vasárnap – valóságos ski-erdő tolong a városvégi villamos indulónál. – Nem kevésbé érdekes a hölgyek ski-versenye. A Holmenkollen-on egy-egy versenynapon ezrekre menő tömeg hömpölyög.


A befagyott fjordnak, szóval a jégnek is megvannak a mulatságai. Nem számítva a korcsolyázást, a leghíresebb közül való az ügető verseny a jégen. Egyfogatú szánkó vagy kocsi vegyesen versenyezik a simára söpört jégen. Elég izgalmas, sőt veszedelmes versenyek szoktak lenni. A társas játékok közül a jég-Hockey-t kedvelik leginkább, mely abból áll, hogy a korcsolyázó nők és férfiak kampós botokkal a jégen guruló labdát kergetnek. Bravurosabb dolog a ski-utazás; legtöbbnyire katonatisztek űzik. Sima jégen lovat hajt maga előtt a ski-utazó.


A skit különben Norvégiában nemcsak sport szempontból űzik, hanem fontos szolgálatot is teljesít tél idején a norvégeknél. Így a vadászatnál, vagy fahordásnál; a katonaságnál pedig az úgynevezett ski-futó századok vannak fölszerelve vele.

*

A finn klasszikus költészet egyik jeles költője is érthető módon lelkesen énekli meg a sítalpon való futást, amit ő egyenesen világszemléleti síkra is emel...

Eino Leino (1878_1926)
ÉNEK A HÓMEZŐN

Pompás siklani sítalpon,
ha a hómező szikrázva ragyog.
s derűs égbolt pergeti bő sugarát -
De még gyönyörűbb, ha recsegnek a fák,
ha bömböl a szél, elzárva a tér,
s az égen hózivatar kavarog.




Pompás szállni a sízőnek,
ha mellette barátja repül,
s csupa tárt és fürge csapásra akad -
De szebb, ha magának kell utakat
vágni, amerre robogni akar,
és úgy dacol az éjben, egyedül.


Pompás siklani sítalpon,
aki tudja: előtte mennyi az út,
s ha feléje meleg tűzhely szeme néz -
De csábítóbb s így száll a merész:
ha a végzettel harcolni kell,
és sose tudja, hogy hova jut.


És pompás szállni a sízőnek,
ha lelke örömmel van tele,
s elébe világit a fáklya-remény -
De ugy is lehet ám, hogy az ég peremén
sötétlik a gond... veritek veri ki,
és a halál rohan vele.

Képes Géza fordítása

Záróakkordként találtam a világhálón egy vidám kisfilmet, amely szubjektív megközelítésben, ropogós zene kíséretében bemutatja a sí magyarországi hódító útját.(bakter)

video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése