...avagy a nagy háború apró csodái
Szerkesztette: Cseke Gábor
 |
| A végzetes utazás képeiből |
Kronska
ulica 23... A világháború itt kezdődött tulajdonképen,
ebben az egyemeletes sárga kis házban, a Kronska-ulica 23. szám
alatt. Ez a néma utca, rosszul kövezve, szétálló nagy
gránit-kockáival, amint lejtősen emelkedik a konak felé, nem
különb egy falusi utcánál és mégis minden együtt van itt;
idelátszik a konak udvara és magas vaskerítése, mellette a szerb
vezérkar kis háza, a szomszédságban a hírhedt György herceg
palotája és az utca végén az osztrák–magyar követség, a
23-as szám alatt.
A
23-as szám alatt a sárga kis ház minden függönye lebocsájtva,
minden ajtó, minden ablak erősen lezárva. Az első emeleten van
mindössze valami hiba, a vakolat a sarkon lehullott, lehet, hogy
magától és nem a bombázástól. Egy ablak is be van törve az
első emeleten, a három ablak közül a jobboldali szélső, ez is
talán a sietségben, ahogyan akkor, azon az emlékezetes július
25-én bezárták, vagy becsapták, akkor törhetett össze és
korántsem a tüntető szerbek köveitől. Szóval minden a
legnagyobb rendben és ez megnyugtató, hát mégse pusztít el
mindent a háború.
A
követség kis kápolnájának a kapuin is lakat van. A háború
előtt három héttel itt volt a rekviem Ferenc Ferdinándért és a
kápolna kis kertjében, ahol bokáig jár az ember a tavalyi meg az
idei őszön lehullott sárga levelekben, tavaly itt friss zöld
füvön állt Szerbia minden nevezetes képviselője, itt volt Sándor
trónörökös, a Pasics, a Hartwig, mindenki itt volt és Jankovics,
Bozsovics, Markovics tábornokok, akik most visszavonulnak a
szövetséges seregek nyomasztó offenzívája elől. A kis kápolna
és a kis kert mint történelmi nevezetességű helyekhez illik,
elhagyottak, némák és lehetetlen nem gondolni a háború végére,
itt, ahol a háború kezdődött.
A
követségi iroda házának kis kapuján, ahol Pasics bevitte az
ultimátumra adott válaszát, van egy kis villamos csengő, meg kell
nyomni, szól még, élesen és erősen berreg odabenn az elhagyott
épület üres szobáiban. A sarkon egy szuronyos honvéd áll őrt.
Erdélyből való honvédek, románok adják az őrséget. Az
őrvezető egy frájler, az őrség szállása ott van a követségi
palota kapuja mellett, ahol a portás fülkéje volt és ahol az
aranyszegélyű sapkás kapus ült tavaly, ott most egy oláh honvéd
szalmazsákon fekszik, mivelhogy az imént leváltották. Az
őrvezetővel végigjártuk a kertet, a terraszokat, a· lugasokat.
Itt lakott Giessl báró. A nagy pálma állványokat feldöntötte a
szél, a virágágyak elpusztulva, a jégverem ajtaja is bedőlt. A
fák lombjai közé villany-körték voltak felszerelve, a körték,
mint a túlérettek, lehullottak, összetörtek, de a villany gyújtó
csavar a fába erősítve még mindig megvan, mint a diplomataélet
előkelőségének az emléke. Istenem, garden partyk, kerti
ünnepélyek, fogadások mikor voltak, hát ezek is voltak, amikor
színes villanylámpák égtek a lombok között, az osztrák–magyar
követség palotájában. Régen, amikor még Dumba volt a követ,
meg Forgách gróf és Ugron, akkor még híresek is voltak ezek az
estélyek.
A
követségi palota lakó termeinek ajtóin érintetlen a pecsét, a
szél kiszakította a terrasz kék-fehér ernyőjét és most ez is
elzárja a parkba nyíló ajtót, amint ráhullott az ajtóra. A
lugasban egy kis asztalkán egy elrongyolódott piros mellény,
nyilván a dragománé volt s a dragomán, amikor levetette, itt
hagyta, vagy itt felejtette. Az aradmegyei oláh honvéd nem is
sejti, hogy milyen nevezetes épületet őriz.
–
Valami nagy úr palotája lehetett ez! – mondja. A
szerbek is őrizték, itt az őrszobában találtunk még kenyeret,
meg dohányt, amit azok felejtettek itt...
Honnan
is lehetne tudni, hogy mi ez a nevezetes sárga ház. A követség
hivataláról és a követ palotájáról idejében leszedték még a
zászlórudat és a címert. Nincs messze a mi követségünktől a
német követ palotája, ugyancsak a Kronska-ulicában, a 35-ös szám
alatt. Belülről és kívülről teljesen épségben maradt ez a ház
is, itt még a német birodalmi címer nagy fekete adlere is épségben
maradt. A szerbek őriztették a követségeket és a környékbeli
lakosok azt beszélik, hogy a mozgósítás első percétől kezdve
őriztették és bár tüntető menetek meg is jelentek a paloták
előtt, soha nem került sor a házak megtámadására. Hazafias
dalokat énekeltek és elmentek, de a palotákat nem bántották.
Decemberben, amikor csapataink kiürítették Belgrádot, beszélik,
a két követség előtt nagy tüntetések voltak, de mint látható,
nyomuk nem maradt.
A
konakkal szemben az orosz követség palotája is le van lakatolva,
most ezt is a mi katonáink őrzik; az orosz követségen is magyarul
beszélnek most. A kapun egy megható felírás; alföldi
dialektusban és ortografiával egy magyar népfelkelő föl
jegyzése:
ITT
ÁLOTTAM ŐRT
1914.
DEC. 8-ÁN ÉN
FARKAS
JÓZEF 41. HADTÁP-
NÉPFÖLKELŐ
MAGYARORSZÁG.
MÁSODIK
SZÁZAD.
BÉKÉSGYULA.
Valami
igazságot mégis szolgáltatott a háború. A Száva-palota a
Kraljevica Natalie 2. számú házban van, illetőleg volt a Zlatna
Moruná-hoz címzett korcsma, a komitácsik, a boszniai szerb diákok,
a Narodna Odbrana embereinek a találkozó helye. A sarokház, ahol
ez külvárosi lebuj volt, egészen elpusztult. Egy
„Zufalls-treffer”, ahogy mondani szokták, egy elhibázott lövés
véletlenül, de nem méltatlanul elpusztította a házat és benne a
kávéházat, ahol Princip és Cabrinovics megkötötték az üzletet
Tankosics őrnaggyal Ferenc Ferdinánd meggyilkolására. (Herczeg
Géza: Végig Szerbián. Az osztrák–magyar, a német,
a bolgár hadsereggel a balkáni harctéren. Aetheneum kiadása,
1916)
Itt van a
váló percz, nekem el kell mennem, királyom parancsát be kell
teljesítenem. El kell válnom kedves, drága szüleimtől, rokonaim,
barátaim és ösmerőseimtől. Itt kell hagyni édes szülővárosomat.
Elfeledhetetlen jó pajtásaim talán utoljára látlak benneteket.
Kérem, hallgassátok búcsúzó versemet. Elsőben hozzád fordulok
jó atyám, ki nagy szeretettel voltál mindig hozzám. Látom, fáj
a szíved, hullnak a könnyeid, jaj hogy csókolom meg két áldott
kezedet. Ne sírj kedves atyám, ne hullasd könnyeid. Megsegít az
Isten engem is téged is. Neked mit szóljak kedves édes anyám, te
voltál énnekem felnevelő dajkám. Látom, hogy nagyon fáj a
szívednek, hogy már el kell menni kedves gyermekednek. Ezerszer
köszönöm felnevelésedet. Minden kegyes lépésed, oh fogadd
hálául csókjaimat, bocsásd el fiadat. Nagyatyám, nagyanyám, aki
szerettek, kívánom Istentől boldogok legyetek. Kedves testvéreim
ti is sírtok, fáj a ti szívetek, hogy mostan megváltok.
Családjaitokkal áldjon meg az Isten, tartsatok meg engem a ti
szívetekben. Kereszt atyám és kereszt anyám, köszönöm
jóságukat, hogy a keresztvízre engem tartottatok, az Isten áldása
szálljon tirátok, virágzón legyen a ti koronátok. Legény
pajtásaim hozzátok fordulok, higgyétek, fáj a szívem, ha rátok
gondolok. Mily nagy boldogság volt nekünk együtt lenni, oh be
szomorú most tőletek megválni. Isten veletek, hát kedves
pajtásaim, éljetek boldogul ez óhajtásom. Kedves jó leányok
kikkel nyájaskodtam, körötökben nagyon boldognak találtam.
Katonává lettem, azt ti jól tudjátok. Istentől szerencsét
tinektek kívánok. Jertek ide ti is jószívű szomszédok, Isten
szent áldása legyen tirajtatok. Szülőfalumnak minden lakósa,
boldog s boldogtalan árva özvegyei, Úr Jézus Szent keze adjon
rátok áldást, messze távoztasson minden egyes csapást. Én is,
ha elvégzem a katona pályám, kedves jó társaim és szeretett
hazám. Juthassak hozzátok friss egészségben, láthassuk meg
egymást a legnagyobb örömben. (Csíkmadarasi Kedves Áron első
világháborús naplófüzetéből. In: Tankóné Péter
Mária-Terézia: Csíkmadaras. Családtörténetek, családfák és
szellemi hagyaték. Csíkszereda, 2010)
Folytatjuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése